Tények és tévhitek a korai kötődésről

Mit jelent a korai kötődés, hogyan alakul ki, mi mindenre van hatással és mennyire határozza meg gyermekünk életét? Lakatos Krisztina és Tóth Ildikó 20 éve kutatják az anya és a csecsemő közötti korai kötődés kialakulását és a gyerekek későbbi fejlődésére gyakorolt hatását. Megkértük őket, hogy oszlassák el a kötődés körül kialakult számtalan tévhitet.

– Mit nevezünk korai kötődésnek?

Nagyon leegyszerűsített példával a korai kötődési kapcsolat egy szoros érzelmi kötelék, az a ”láthatatlan köldökzsinór”, ami összeköti az egy éves csecsemőt az édesanyjával. A kötődés a baba egy-másfél éves korára alakul ki.

Az egyéves gyermekben már nagy igény van a külvilág felfedezésére. Ugyanakkor tart is az újdonságoktól, és keresi a biztonságot, amit az anyja közelsége nyújt neki. A két ellentétes irányú késztetés, az eltávolodás és a közelségkeresés feszültsége különösen egy ismeretlen helyen válik nyilvánvalóvá. Ezen alapul a kötődési viselkedés megfigyelésére kialakított módszer, amely alapján a gyerekeket négy kötődési csoportba szoktuk sorolni: egy biztonságosan kötődő és három bizonytalanul kötődő (elkerülő, ellenálló és ún. dezorganizált) típusba. A különböző csoportokba sorolt gyerekek más-más megoldást választanak a környezeti kihívásokra, de nem mondhatjuk, hogy az egyes csoportokba tartozó csecsemők „jobban” vagy „rosszabbul”, „erősebben” vagy „gyengébben” kötődnek.

– A biztonságos kötődés a kívánatos?

A biztonságos kötődési kapcsolat nyújtja a legjobb alapot a gyereknek arra, hogy kiegyensúlyozottan, bátran, nyitottan viszonyuljon a külvilághoz, de ha baja van, akkor azonnal megnyugvást, biztonságot, vigaszt találjon az anyjánál.

Az elmúlt négy évtizedben számos kutatás követte nyomon az anya-csecsemő kapcsolat fejlődését és az eredmények szerint a biztonságos kötődés kialakulásának legfontosabb előfeltétele az érzékeny anyai bánásmód. Az érzékeny (szenzitív) szülő figyeli a baba jelzéseit (pl. „éhes vagyok”, „játszani szeretnék”, „vegyél fel”, „elég volt”), majd miután megfejtette az adott jelzés, pl. a sírás vagy gügyögés, jelentését, megfelelően reagál.

A szülők gyermekük megszületése után azonnal tanulni kezdik, hogy milyen jelzés mit is jelent, vagyis fokozatosan ráhangolódnak saját gyermekükre. Ez a ráhangolódás vagy tanulási folyamat természetesen nem ér véget egyéves korban, hanem folyamatos és a gyerek kirepüléséig tart, hiszen a szülőnek mindig alkalmazkodnia kell a fejlődő gyermek aktuális, életkorra jellemző igényeihez.

– Milyenek a bizonytalanul kötődő gyerekek?

Elkerülő kötődés akkor alakul ki, amikor az anya valamelyest visszavonul a baba igényeinek kielégítésétől, és hagyja, hogy a csecsemő maga küzdjön meg nyugtalanságával, negatív érzelmeivel. Ezek a babák kevesebb gyengéd testi kontaktust, vigasztalást kapnak, és hamar megtanulják palástolni az érzelmeiket.

A rezisztens (ellenálló) kötődés a következetlenül viselkedő anyák gyerekeinél gyakori, akik időnként szenzitíven bánnak a csecsemővel, máskor viszont túl lassan reagálnak. Ezért ezek a babák keresik a szülő figyelmét, enyhébb stressz esetén is erősebb jeleket adnak, de nehezen nyugszanak meg az anya jelenlétében.

A dezorganizált kötődésű gyerekek nem tudnak alkalmazkodni anyjuk gondozási stílusához, se érzelmeik elrejtésével, se sírásuk felerősítésével, így ez a legkevésbé optimális kötődési típus. Ők nehezebben küzdenek meg a stresszel vagy egy számukra idegen helyzettel, mint a többi csoportba tartozó gyerekek és több kutatás szerint a korai dezorganizált kötődés nem igazán kedvező a gyerek későbbi érzelmi-társas fejlődése szempontjából.

– Előfordulhat, hogy egyáltalán nem alakul ki kötődés?

Rendkívül ritka, hogy egy csecsemőnek ne legyen legalább egy korai kötődési kapcsolata. Kötődés mindig kialakul, ha van rendszeres kapcsolat a baba és egy őt gondozó felnőtt között, legyen az az édesanyja, édesapja, egy nagyszülő vagy nevelőszülő.

– Helyettesíthető az anya más gondozóval?

Az elsődleges kötődési személy nem feltétlenül az anya, hanem az, akivel a gyerek rendszeres napi kapcsolatban van. Ha az apa vagy a nagyi van GYED-en a gyerekkel, ő lesz az elsődleges, de mindenkivel kialakul kötődés, akivel rendszeres a gyerek kapcsolata. Egy másfél éves kisgyereknek 2-3 kötődési kapcsolata is lehet. A kötődés lényege, hogy ez egy személyre szóló érzelmi kötelék, tehát a kötődési személy a szó szoros értelmében nem helyettesíthető, nem ugyanabba a kapcsolatba fog behelyettesítődni valaki más. De ha több kötődési kapcsolata is van a gyereknek, az kedvezőbb lehet a fejlődés szempontjából.