Tiéd a döntés! – adj bizalmat gyerekednek

Ha hiszel önmagadban, megváltozik az életed! Sokszor hallott mondat ez az önbizalom hiányosok számára. De hogyan higgyen az ember magában, ha úgy érzi semmire nem képes? Mit csináljunk a gyerekünkkel, ha azt mondja „nem tudom”, „nem vagyok rá képes”? Az önbizalom nyomába eredtünk!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
4-6 éves korig
2014. június 07. Paulik András

Ha hiszel önmagadban, megváltozik az életed! Sokszor hallott mondat ez az önbizalom hiányosok számára. De hogyan higgyen az ember magában, ha úgy érzi semmire nem képes? Mit csináljunk a gyerekünkkel, ha azt mondja „nem tudom”, „nem vagyok rá képes”? Az önbizalom nyomába eredtünk!


Az önbizalom kialakulása két meghatározó időszakra bontható; az egyik a kiskori (5-7 éves korig), a másik pedig a kamaszkor. Ha utóbbi beköszönt, még az a gyermek is lehet önbizalom hiányos, aki eddig nagyon magabiztosan vette a leküzdendő akadályokat. A kiskori önbizalomhiány oka lehet a nem megfelelő szülői támogatás, a félénkség, ami később zárkózottsággá alakulhat át vagy túlzott szorongás. Az önbizalomhiány legnagyobb oka az, hogy nem vagyunk tisztában azzal, milyen értékekkel is rendelkezünk, vagy az újdonság (új közösség, iskolaváltás) olyan szorongást vált ki az emberből, hogy nincs lehetősége kibontakozni.

Az önbizalomról…

Röviden és tömören úgy lehet megfogalmazni, hogy mennyire hiszünk saját magunkban. Ez persze kihat arra, hogyan gondolkodunk a világról és abban a saját szerepünkről. Hogyan viselkedünk társas kapcsolatainkban, hogyan haladunk a szakmánkban, hogyan vélekedünk a saját képességeinkről.

Mi válthatja ki az önbizalomhiányt?

Vannak olyan gyermekek, akik már az anyaméhben kishitűvé válnak. Rájuk jellemző, hogy állandó elégedetlenséggel küzdenek saját magukkal és teljesítményükkel kapcsolatban. Számukra (és a szülő számára) feladat megtalálni saját értékeiket, és erős önbizalomra szert tenni. Ez az állapot kialakulhat a szülő terhesség alatti lelki állapota miatt, de egyszerűen a túlzott szeretetigény is kiválthatja a kiskori önbizalomhiányt. Az önértékelés kifejlődésében pedig meghatározó szerepet játszik, hogy a gyermek az adott tevékenységére milyen visszaigazolást kap. Amennyiben az apróság folyamatosan kudarcokat él meg, azt érzi, hogy teljesítményével sosem elégedettek szülei, könnyen önbizalom hiányossá válhat.

A kamaszkorban létrejött önbizalomhiány legfőbb kiváltó oka az, hogy a gyermek keresi önmagát, és a saját független személyiségét. Ha a gyermek kísérletezget, az még nem akkora baj, de ha úgy látjuk, kezd visszahúzódó lenni, elfordul a társaságtól akkor figyeljünk oda rá és beszélgessünk velük jó sokat a problémájukról!

 

 

Hogyan növeljük az önbizalmat a gyerekünkben?

Ha az iskolában van a gond: A kis iskolás gyermeket ne szidjuk le egy-egy rossz jegy miatt. Ők is hibázhatnak. Érdeklődjünk nála, hogy szerinte mivel segíthető a jobb jegy érdekében a tanulása. Ha sikerrel járt egy dolgozattal, dicsérjük meg, hogy most ötöst hozott haza a hármas helyett és a gyakorlás mégiscsak meghozta az eredményt. Fontos, hogy lehetőséget nyújtsunk abban, hogy a gyermek úgy érezze nem csak a tanulásból áll az élet. Keressünk neki olyan elfoglaltságot, amivel levezetheti a fölösleges energiáit.

Ha a társasági élet okoz nehézséget, szervezzünk olyan programokat, aminek köszönhetően sok ember, vagy gyerek veszi körül. Bíztassuk arra, hogy mutassa be, amiben magabiztosnak érzi magát. Játsszunk olyan játékokat vele, amik segítenek a beilleszkedésben és bízzunk rá olyan feladatokat, aminek köszönhetően fontosnak érzi magát.

A magabiztos „én”

Elő a tükörrel! Lehet, viccesnek tűnik, de az önbizalomhiány tökéletes kezelésére találták fel a tükörrel beszélgetős módszert. Ha például valakinek gondjai vannak az iskolában a szóbeli felelettel, akkor nagyon hasznos lehet az, ha –lehetőleg egész alakos- tükör elé odaülünk egy székre és elkezdjük felmondani az anyagot. Arra kell figyelni, hogy addig mondjuk újra és újra azt adott tételt, míg a tekintetünk a lehető legtöbbször találkozik egymással. Ha ez sikerül, már magabiztosabbnak tűnünk és a tanár is elhiszi, hogy tényleg tudjuk az adott tételt felelésénél. 

A tükröt remekül lehet arra is használni, hogy a „képünkbe” mondjuk azt, hogy milyenek is vagyunk. Ha valaki nem hiszi el azt, hogy szép, okos, kedves akkor a tükör előtt addig kell mondanunk magunknak minden reggel, hogy Szép vagyok! Fontos vagyok! míg azt el nem hisszük. Igenis az vagy, nincs tökéletes ember.

 

 

A magabiztosságot olyan gyakorlatokkal is növelhetjük, hogy egy kis cetlire felírjuk milyen jó és rossz tulajdonságaink vannak (de mielőtt a rossz betöltené a lapot), figyeljünk arra is, hogy nem kedvelt jellemzőink mellé társítsunk olyan dolgokat, amihez a rossz tulajdonságaink segítettek hozzá. Pl.: nem megy valami, de ezt nem hagyjuk, hanem teszünk ellene, így máris megjelenik a szorgalom és másképp tekintünk arra, hogy rosszak vagyunk matekból.

Beteg vagyok?

Az esetek többségében nem kell orvoshoz fordulni, azért mert a gyerekünk vagy mi magunk önbizalomhiányban szenvedünk. A legfontosabb és legnagyobb kihívás az, hogy tisztába kerüljünk azzal, milyenek is vagyunk valójában, és ehhez képest milyen elvárásaink vannak az élet minden területével szemben, mert sokszor éppen ez okozza a problémát és a sok csalódást. Kellő odafigyeléssel és apró feladatok gyakorlásával a mindennapokban szép lassan visszahozhatjuk a rég nem látott magabiztos oldalunkat.