Vasárnapok és szerdák

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, amelyre a hozzánk forduló szülők, pedagógusok szeretnének választ kapni, hogy hogyan vehetők rá a gyerekek, hogy veszekedés nélkül hajlandóak legyenek együttműködni. Vajon túl sokat engedünk meg a gyerekeinknek, vagy éppen ellenkezőleg, túl sokat várunk el tőlük?

Először is, az együttműködés nem azonos azzal, hogy a gyerek mindent megtesz, amit mondanak neki. Az együttműködés során a szülő és a gyerek abból a pontból kiindulva, hogy mindkettejüknek akkor lesz igazán jó, ha együttműködnek, kitalálják a maguk rendszerét, amelyben mindenkinek megvannak a maga feladatai, és olyan szabályaik, amelyek mindkét felet egyformán kötik és amelyek értelmét könnyű belátni.

Hajlamosak vagyunk túl sok szabályt felállítani, és mivel azokat már mi magunk sem tudjuk pontosan követni, előfordul, hogy a betartatásukra tett erőfeszítéseink is kicsit hektikussá válnak. Nem is kell nagyon szofisztikált példát keresnünk: egy nyugodt vasárnap délután jóval kevesebb szabályt tartatunk be, mint egy sietős szerda reggel. A szabályok mennyisége és azok komolyan vétele nagyban függhet a szülő hangulatától is. Ezzel szemben azzal segítenénk a gyerekeinknek, ha nem lenne túl sok szabályunk, azokat azonban következetesen betartanánk. Ha van pl. egy konkrét időpont, amikor elérkezik a lefekvés ideje, és ez nem változik attól függően, hogy apa mikor ér haza, az már egy ilyen szabály.
Segít, ha a gyerekek értik a szabályt és egyet is értenek vele. Lehet erre jó példa, hogy az ajtón belépve levesszük a cipőnket. E szabály értelmét nem nehéz elmagyarázni.

Folytatás a Képmás magazin szeptemberi számában!