Világgá megyek! – Nemcsak egymástól válunk
Hogyan éli át egy gyerek a szülei válását és a család felbomlását? Milyen gyerekszemmel a felnőttek világa? Mit tehetnek a szülők, hogy könnyebb legyen a válás időszaka? Ezekről a kérdésekről szólt az októberi Képmás-est.
Világgá megyek!
A színpadon egy szőke copfos kislány, piros pöttyös pulóverben, hatalmas hátizsákkal a hátán bejelenti, hogy világgá megy. Hogy miért? “Az titok.”
A hátizsákból kipakol, majd bepakol, előkerülnek az óvodás gyermek életének epizódjai. A búgócsiga, a kispárna, és a színes ceruzák között elkezd mesélni, közben lassan kirajzolódnak a válás körüli események. A kislány a rá jellemző természetességgel és őszinteséggel beszél az álmairól, félelmeiről, öröméről és bánatáról. Sokféleképpen fejezi ki az érzéseit: üti a hangszert, hangosan énekel, játszik, rajzol, emlékeket idéz fel.
“A vonatsínek egymás mellett mennek, de valahol messze összeérnek. Apa szerint csak a végtelenben. Apa és anya is egymás mellett mennek, én meg középen, mert én vagyok a végtelen, ahol ők összeérnek.”
A csomagolópapíron életre kelnek kis világának darabkái, anya és apa, Márió, az óvó néni, a papírrepülő, az óriási léggömb, amibe a házuk is belefér, nagyapa, aki az égből szeretetet varázsol a földre. Megjelenik a kakaófolt a vajszínű kanapén, a magány, Terri kutya, a répafőzelék, az is kiderül, hogy jó dolog a puszilózás, és a kislány igazán tud repülni.
“Azt is szeretem, amikor apa eljön hozzánk, de nem szeretem, amikor elmegy. Olyankor a szívemben visszafelé hull a hó.”
