12 illemszabály, amit minden gyereknek tudnia kell

Bár a gyerekeket ma már lazábban neveljük, van néhány olyan alap társasági norma, amit érdemes minél korábban elkezdeni megtanítani nekik. Félreértés ne essék, nem a saját nevelési normáinkat szeretnénk mások gyermekeire ráerőltetni, és azt sem gondoljuk, hogy szigorú kánonja lenne az illemnek.

De bizonyos társadalmi viselkedésmintákat minél idősebb egy gyermek, annál inkább elvár tőle a környezete, ezért érdemes felvértezni velük. A lista természetesen szubjektív, várjuk kiegészítéseit, és tapasztalatait a kommentekben!

Ha szeretne valamit, kérje! Ha megkapott valamit, köszönje meg!

Talán az egyik legalapvetőbb illemszabály. Mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, főleg a korai időszakban. Egy idő után azonban meg kell tanulnia, hogy ez nem automatizmus, főleg, mikor közösségbe kerül. Semmi más nem olyan hatékony a bevezetésében, mint ha mi is kérünk és megköszönünk a családban – ahogy normális emberek szokták.

Tisztelje a felnőttek mondandóját! Ne szakítsa félbe őket!

Ha a felnőttek és gyerekek egy társaságban vannak, partnerként kell kezelniük egymást a kommunikációban. A gyerekek hajlamosak arra, hogy ha hirtelen eszükbe jut valami, azonnal közölni szeretnék, és félbeszakítsák a felnőtteket a beszédben (akár egymással beszélnek, akár velük). De egy után meg kell tanulniuk, hogy a társas kommunikáció egyik alapszabálya, hogy hagyom, hogy a másik befejezze a mondandóját, utána szólalhatok meg. Ez alól persze kivételt jelent minden vészhelyzet.

Ha nem biztos, hogy szabad, kérjen engedélyt!

Sok „veszélyes” helyzet származik abból, hogy a gyermekek a motivációikat követik, akkor is, ha nem tudják, hogy szabad-e azt csinálni, amit szeretnének. A bölcsődében, óvoda elején, játszótéren, körülbástyázott és védelmező közegben ez még rendben van, de minél idősebb és érettebb a gyermek, annál inkább meg kell tanulnia vigyáznia magára és másokra is. Ha pedig nem biztos abban, hogy (például vendégségben, kiránduláson) megtehet-e valamit, fel kell mérnie a környezetét, megkeresnie az illetékes felnőttet, és engedélyt kérnie tőle.

A negatív véleményt nem kell mindig kimondani!

A gyermekek őszinték, és az őszinteség néha kegyetlenségnek hat. Ha egy kisgyerek rámutat egy másik emberre a buszon/utcán/stb., hogy „kövér”, az lehet, hogy okoz némi derültséget, de nem túl kellemes szituáció. A gyermekekkel meg kell értetni, hogy a véleményük, bár érdekel minket és kíváncsiak vagyunk rájuk, mégis sérthet másokat. Van olyan helyzet, amikor át kell gondolniuk a megfelelő közlési szituációt, hogy aztán közösen beszélgethessünk róla.

Az emberek teste csak az övék, és olyan, amilyen

Az előzőhöz kapcsolódóan: kifejezetten jó, ha minél előbb megtanulja, hogy a többi embert nem szabad a teste alapján megítélni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan testben éljen, amilyenben tud, vagy akar, és ezt nem lehet sem számon kérni, se felróni nekik. Ahogy a gyermekünk teste is az övé, és ha valaki emiatt csúfolja, az egyszerűen nem érvényes.

Illetlen érintések

Vannak bizonyos zónák, amiket közeli barátokon, családtagokon megérinthetünk (hát, felkar, nyak, fej), a többi embernek maximum a kézfejét, vállát illik érinteni. Ez különösen érvényes az intim tájékokra: soha, senkinek nem szabad a mellét, ágyékát, fenekét fogdosni, erre vonatkozik az úgynevezett fehérnemű-szabály. Ezt minél hamarabb megtanulja, annál jobb, hiszen nem csak az ő illetlen viselkedését kerülhetjük el ezzel, hanem segíthetünk elhárítani az esetleges zaklatást (meg kell tanulnia, hogy ha őt vagy bármelyik társát valaki illetlen helyen érinti meg, azonnal szóljon az illetékes felnőttnek, vagy nekünk.) 

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!