1956 – emlékezni, őrizni és tisztán látni!

1956 arcai és színei. Mindig valamilyen megmagyarázhatatlanul furcsa érzés kerít hatalmába, amikor fényképeket nézegetek a forradalomról. A fekete-fehér fotók magukban horodzzák a reményt a reménytelenségben, a szívekben dobbanó lelkesedést és ott van bennü(n)k az az ismeret is, amelyet a szovjet bakancsok hoztak a történetbe.

Önfeledten mosolygó emberek a rommá lőtt házak között, sírok és elszánt tekintetek, zászlótenger és a rideg tankok fekete kontúrjai egy-egy felvételen. Kettős, ambivalens érzések, amelyek a győzelem ígéretét sárba taposó elnyomó hatalom miatt csak évtizedekkel később teljesedhettek ki.

És mi a feladatunk nekünk a XXI. században? Talán nem más, mint emlékezni azokra a bátor apákra, anyákra, férjekre, asszonyokra és gyerekekre, akik mertek lépni akkor, amikor biztonságosabb volt csöndben maradni azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen az élete. Sokan kénytelenek voltak elmenekülni az országból, de a legtöbben ott a határokon túl is őrzik a családokat, kapcsolatokat és életeket megnyomorító katonai elnyomás- és a demokráciát később kivirágoztatni képes eredmények letéteményeit.

Gyújtsatok gyergyát a hősök emlékére!

(Fotók: Fortepan)