45 éve kutatják, mit kell tenni a nagyon okos gyerekekkel – íme!

A legtöbb szülő valószínűleg azt szeretné, ha gyereke okos lenne. Esetleg kiemelkedően okos, mi több, akár zseni. A kiemelkedően okos gyerekek nevelése azonban problémákat is felvet: hiszen ha a gyerek lemarad matekból, akkor elvisszük korrepetálásra, ha meg diszlexiás, akkor elvisszük fejlesztésre. De mit csináljunk vele, ha oviban már regényeket olvas, alsóban meg okosabb a felsős matektanárnál is?

A jelenleg uralkodó nézet szerint a lemaradó gyerekeket fejleszteni kell, míg az okos gyerekkel nem kell túl sok mindent csinálni, hiszen úgyis okos, majd fejlődik maga. Egy 45 évig tartó amerikai kutatás vezetője azonban máshogy gondolja: szerinte, és eredményei szerint a tehetséges gyerekeket fel kell kutatni, ki kell szűrni, és számukra megfelelő kihívásokkal teli, különleges oktatást kell biztosítani, hiszen így nagyobb eséllyel lehetnek belőlük a jövő szemléletformáló tudósai és mérnökei.

Matekból kitűnő – de ennyire?

A szóban forgó kutatás 1972-ben indult: Julian Stanley, a John Hopkins egyetem professzora 450 tizenkét-tizennégy éves okos gyereket gyűjtött össze, és egyszerűen odaadta nekik az SAT-teszt matekfeladatait. (Az SAT az USÁ-ban széles körben használt teszt, a középiskola végén, illetve az egyetemi felvételik előtt mérik fel vele a diákok képességeit. Három részből áll, amelyek a szövegértést, az íráskészséget, valamint a matematikai készségeket mérik.)

Már az meglepő volt, hogy egy csomó gyerek meg tudott oldani olyan matematikai problémákat is, amikről azelőtt egyáltalán nem tanultak – ráadásul sokan magasan a legjobb egyetemek felvételi ponthatára felett teljesítettek. Tizenkét évesen.

A kutatók azután továbbra is figyelemmel követték azokat a gyerekeket, akik az SAT teszten a legjobb 3, illetve 0,1 százalékba tartoztak, később pedig az első csoport mellé még további kis zseniket is bevontak a vizsgálatba.

Stanley nem csupán figyelte az ifjú tehetségeket, hanem lehetőséget biztosított nekik a fejlődésre is: a John Hopkins Egyetemen 1980-ban indította el a tehetséges gyerekek központját (Center for Talented Youth), ahová azok járhattak, akik az egyetemi felvételi eredményük alapján a legokosabb 1 százalékba tartoztak.

Az első csapatba tartozó gyerekek mostanra felnőttek, így megnézhetjük, mi lett belőlük. Többnyire kutatók, mérnökök, legtöbbjük doktorátussal rendelkezik, amit jó nevű egyetemen szerzett, sokan közülük valódi újítók, feltalálók. Stanley 1 százalékába tartozott például két neves matematikus, Terence Tao és Lenhard Ng, akárcsak Mark Zuckerberg, vagy épp a Google egyik alapítója, Sergey Brin – de itt nevelkedett Stefani Germadotta is, akit Lady Gaga néven ismerhetünk.