7 tanács, amit fontoljon meg óvodaválasztásnál
A május eleji ovis beiratkozásokig szűk két hónap maradt. Amikor nekünk kellett választani, ilyenkorra már erősen nyomasztott a kérdés, melyiket is válasszuk. Lassan idén is indulnak a nyílt napok, és az intézményeket ellepik a szétstresszelt anyák, a lelkesebbje 40 kilométeres körzetben látogatja végig az összes intézményt.
A május eleji ovis beiratkozásokig szűk két hónap maradt. Amikor nekünk kellett választani, ilyenkorra már erősen nyomasztott a kérdés, melyiket is válasszuk. Lassan idén is indulnak a nyílt napok, és az intézményeket ellepik a szétstresszelt anyák, a lelkesebbje 40 kilométeres körzetben látogatja végig az összes intézményt. De valójában hogyan is érdemes ovit választani? Arra gondoltunk, összeszedünk néhány ötletet, hátha hasznos lehet azoknak, akik még az út elején vannak.
0. AZ ideális nem létezik
Lehet, most kiállítom a saját szegénységi bizonyítványom, de elég sokáig tartott mire rájöttem, hogy AZ ideális ovi (iskola, stb) nem létezik. Mármint olyan, ami minden szempontból, mindenki számára a legjobb lenne. Ha ugyanarról az intézményről megkérdezzük húsz, a gyerekét oda járató szülő véleményét, húsz különböző dolgot fogunk hallani, borítékolhatóan lesz elégedett és elégedetlen vélemény is. Az egyiknek az a fontos, hogy kicsik legyenek a csoportok, a másiknak az, hogy sok különóra legyen, a harmadik azt szeretné, hogy minél többet legyenek az udvaron, a negyedik szerint már minél kisebb korban el kell kezdeni fejlesztő-feladatokat végezni a kölykökkel. A maga szempontjából mindegyiknek igaza van, a saját szempontjainkkal meg nekünk kell tisztába kerülni, még ha ez nem is mindig egyszerű. Később ugyanez lesz a helyzet az iskolaválasztással is. Volt olyan ovistársunk, akinek az anyukája kiakadt attól, hogy az egyik megnézett iskolába (ahova mi járunk, és szeretjük) bemászkálnak a szülők is, tanítás előtt mindenki a folyosón téblábol, és általában olyan a hangulat, mint egy olasz kisváros főterén. Ő egy olyan iskolát választott, ahol a folyosón csend van, és a gyerekek nem rohangálnak össze-vissza, a szülők pedig csak a kapuig kísérik a gyereket. Teljesen elégedett vele, már a harmadik gyereke is oda jár. Amikor mi megnéztük azt a sulit, a lányom és én teljes összhangban fogtuk menekülőre, a lányom szerint már az épület is “olyan szigorúan néz ki, mama”.