8 idegesítő gyermeknevelési tanács
Míg nem volt sajátod, talán neked is voltak elméleteid és módszereid, amiket megosztottál a kisgyermekes ismerőseiddel, nevelő célzattal. Aztán lett sajátod...
Míg nem volt sajátod, talán neked is voltak elméleteid és módszereid, amiket megosztottál a kisgyermekes ismerőseiddel, nevelő célzattal. Aztán lett sajátod…
..és már nem okoskodsz, ahogy próbálsz elmélyedni a friss szakirodalomban, illetve ismerve, milyen rosszul tud esni, ha bombáznak a “jó szándékú” tanácsokkal. Következő gyűjteményünkben a sorban ezúttal azokat a bölcsességeket, nevelési tanácsokat szedtük csokorba, amik hallatán lehet, te is kiugranál legszívesebben az ablakon, mert vagy elavultak, vagy akár károsak is lehet(né)nek, ha betartod őket.
1) Ne hagyd, hogy neki legyen igaza, mert nem lesz tekintélyed!
Miért ne fogadd el? Miért ne lehetne igaza egy gyermeknek? Ha így van, el kell ismerned szülőként – ilyen magatartással tudod megmutatni neki, hogy mennyire gyümölcsöző lehet, ha az emberi viszonyok azon alapszanak, hogy mások véleményét, gondolatait tiszteletben tartjuk, hogy beismerjük tévedéseinket, nem másra hárítjuk a felelősséget. A gyermek sem a tökéletesnek álcázott felnőttet látja majd benned, hanem az őszinte, felelősséget vállaló felnőttet. Ettől még lehet/lesz tekintélyed, ha a következetességre figyelsz.
2) Egy-egy pofon hiányzik neki, meglátod, megtanulja, hol a helye!
Miért ne fogadd el? Mert gyermeket és felnőttet sem ütünk meg. Pont. A fegyelmezés nem egyenlő a veréssel. Agresszióval konfliktust kezelő szülő pedig a lehető legrosszabb minta a gyereknek! Az elcsattant pofon azt jelzi, szülőként képtelen vagy kontrollálni az érzelmeidet, és azt az üzenetet közvetíted, hogy ez egy bevált eszköz. Persze, lehet, te is felnőttél úgy, hogy lekevertek a szüleid egy-egy – állítólagosan – nevelő célzatú taslit, de te inkább magadban keresd a megoldást ezekre a helyzetekre, hogyan tehetnél másként. Magadért és a gyermekedért.
3) Hagyd, hadd sírjon, ha mindig ugrasz, elkényezteted!
Miért ne fogadd el? Tudományos alapokon nyugvó tény, hogy egy kisbabát nem lehet elrontani, az első három hónapban meg pláne nem! Ez az az időszak ugyanis, amikor a szülőnek a lehető leggyorsabban kell reagálnia a kicsi szükségleteire, így elősegítve, hogy babájában kialakuljon a bizalom környezete iránt. Minden későbbi kapcsolatára hatással lesz ez az időszak! Ha jelzéseire válaszolsz minden esetben, azt az üzenetet kapja, hogy érdemes jeleznie, mert mindig lesz, aki segítségére siet, szeretik, vigyáznak rá. Ez a típusú válaszkészség hosszú távon gyümölcsözik majd, ne hallgass a sírni hagyós tanácsokra!
4) Ne hurcold, ne vedd fel annyit, sosem fogja elengedni a szoknyádat később!
Miért ne fogadd el? A kicsik alapvető igénye az anyai/apai közelség, ha sírnak és nyűgösek, ám nincs más bajuk – mert végigzongoráztál mindent – akkor egyszerűen az édesanyjuk közelségére van szükségük, ezt pedig a kezünket is szabaddá tevő kendőben, megfelelő kialakítású hordozóban (a kenguru nem ilyen!) tudod biztosítani. Nem manipuláció, ha sírnak, nem téged akarnak kiborítani, és nem lesz ez mindig így. Most add meg nekik a testközelséget, meglásd, egy ősbizalommal teli kislurkó kerekednek belőlük!