A baba idegrendszerének kell az ölelgetés

Az anya és a csecsemő közötti bőrkontaktus fontosságára az utóbbi években gyakran felhívják a figyelmünket. A bőrkontaktus ugyanis hatással van a szubjektív jóllétükre, és ezen kívül még egy csomó egészségügyi mutatóra is, beleértve az agyfejlődést. De hogyan lehetséges az, hogy az ölelgetéstől okosabb lesz a baba? És mit jelent egyáltalán a bőrkontaktus? Elmagyarázzuk.

Kengurubébik kényszerből

A bőrkontaktus fontosságára egy koraszülöttekkel foglalkozó kutatás hívta fel a figyelmet az 1980-as években. A dolog jó példa arra, amikor a kényszerűség szül jó megoldásokat, a kengurumódszert ugyanis azért vezették be a szakemberek, mert az adott kórházi osztályon (Kolumbiában) nem volt elég inkubátor. Miután arra lettek figyelmesek, hogy az anyjukra vagy a nővérekre kötött babák meglepően jól teljesítenek, elkezdték a dolgot tudományos igénnyel is vizsgálni. A kengurumódszert azóta már a WHO is ajánlja, habár nem az inkubátor helyett, hanem mellette, vagy az abból való kikerülés után.

A nyolcvanas években emellett egyre jobb technológiák születtek a koraszülött babák életben tartására. Ami az idegrendszer fejlődését illeti, az uralkodó nézet az volt, hogy az embercsecsemők (koraszülöttek és időre születettek is) fejletlen idegrendszerrel jönnek a világra, és idegrendszerük fejlődése a megszületést követően folytatódik. Nagyjából magától.

Mivel a szakemberek úgy gondolták, a baba agyfejlődése magától is megy előre a maga útján, ezért igyekeztek a testi működésekre koncentrálni, azaz a betegségek gyógyítására, az adott esetben éretlen légzőrendszer miatt kialakult komplikációk kezelésére, és a megfelelő és kiegyensúlyozott táplálásra.

Az orvostudomány fejlődésével egyre korábban született koraszülötteket is életben lehetett már tartani, és egyre jobb kütyük készültek számukra. A koraszülött- és csecsemőosztályok ugyanakkor a XX. század második felében inkább kizárták a szülők jelenlétét. Ez az út azonban, mint kiderült, mégsem volt ideális, legalábbis ami az idegrendszer fejlődését illeti.

Minél több, annál jobb

Az utóbbi évtizedek kutatásai ráirányították a figyelmet arra, hogy az újszülött babának több szempontból is jót tesz a bőrkontaktus: megnyugtatja a babát, ezzel csökkentve a szervezetében a kortizol nevű stresszhormon szintjét. A kortizolszint az agyfejlődésre is hatással van: túl hosszú ideig tartó túl sok kortizol még felnőttkorban is káros az agyunknak.

A bőrkontaktus, illetve az anyától való elválasztás emellett egyes géneket is képes aktiválni a baba szervezetében. Állatkísérletben és embereknél is kimutatható, hogy ha a babát vagy patkánybébit rendszeresen elragadják az anyukájától, akkor az egyik fontos, a stresszkezelésért felelős génje „kikapcsolódik”, ettől pedig felnőve jóval érzékenyebb lesz a stresszhatásokra, mint sokat babusgatott és ölelgetett kortársai. (Nyugalom, bár a patkánybébiket tényleg elragadták az anyukájuktól a kutatók és utána megvizsgálták az agyukat, de az emberbébikkel nem csináltak ilyet, itt más, közvetett módszerekkel dolgoztak).