A befogadó szülők szerepe a krónikus beteg gyermekek gondozásában

A betegségeknek sokféle üzenete lehet. Szól magához a beteghez, és szól a környezetéhez is, valamiféle figyelmeztetést közvetítve azzal kapcsolatban, hogy a szervezet jelez, s fontos, hogy üzenetét megértsük.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
befogadó szülő
2014. december 03. Paulik András

A betegségeknek sokféle üzenete lehet. Szól magához a beteghez, és szól a környezetéhez is, valamiféle figyelmeztetést közvetítve azzal kapcsolatban, hogy a szervezet jelez, s fontos, hogy üzenetét megértsük.


Jól ismerjük ezt kisebb betegségek kapcsán, amikor annyira fontossá válik a gondoskodás, a megnyugvás. Megváltozik a világhoz való viszonyulásunk, s a korábban megvolt erőnlétnek a hiányát kezdjük érezni. A hiányzó képességek jelentősége pedig mintha megnagyobbodna, óhatatlanul többet figyelünk a beteg szervre.

Ha mindezek a külső-belső változások kísérik a kisebb, rövid ideig tartó betegségeinket, akkor magától értetődik, hogy a krónikus betegségek még mélyebben változtatják meg a világhoz és önmagunkhoz való viszonyulásunkat. Mindezek miatt még fontosabb szerepet kap a gondoskodó környezet, a család, ahonnan támasz, jó szó remélhető. Sajnos nem mindig adatik meg mindez, hiszen egy súlyosabb, fájdalmakkal járó, akár gyógyíthatatlan betegség már jelentősebb megpróbáltatást jelent: érzékenyebbé és tehetetlensége, kiszolgáltatottsági élménye miatt indulatosabbá, türelmetlenebbé teheti a családtagokat. Miközben a betegséggel harcolnak, elmarad az egymásra figyelés mélysége és lehetősége.

Fontos szerepe van ilyen esetekben a befogadó szülőknek. Ők azok, akik vállalják, hogy a vér szerinti szülők helyett a szükséges rövidebb-hosszabb időtartamra otthont, testi-lelki gondoskodást nyújtanak a beteg gyermek számára is, segítik a betegséggel való küzdelmének folyamatát, gazdagítani törekszenek erőforrásait. Lényeges ennek érdekében, hogy észrevegyék a pozitív irányú állapotváltozásokat, s jelezzék vissza azt, hogy ne a negatív tünetek hangsúlya érvényesüljön. Legyenek támaszai a beteg önállósági próbálkozásainak, természetesen a megfelelő ütemben, hadd élje át saját hatékonyságát, így erősítsék hitét a gyógyulásban. A környezet támasza tehát elengedhetetlen a kívánt biztonságélmény eléréséhez.

A befogadó szülők sokrétű felkészítést kapnak annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb gondoskodást nyújtsák az otthonukba érkező tartós beteg gyermek számára is. A TÁMOP 5.4.10-12/1-2012-0001 projekt keretében mindehhez készült tananyagaik a kidolgozó Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapjának tananyag-tárházában (www.avkf.hu/kotetek) elérhetőek, jelenleg is folyamatosan bővülnek lényeges, fontos információkat feldolgozó, segítő fejezetekkel.

Apor Vilmos Katolikus Főiskola
szakmai munkacsoportja