“A családot a közös étkezés és ima tartja meg”

A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom országos fesztiválját ötödször rendezték meg Budapesten, a máriaremetei kegytemplom kertjében augusztus 25-én. Mintegy ezerötszázan vettek részt a lelkinapon, amelynek főelőadója Ljubo Kurtović međugorjei ferences szerzetes pap volt.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
hit és család
2018. augusztus 28. Magyar Kurír

Ljubo Kurtović első előadását Istennek élni, a családnak szolgálni címmel a lelkiségi mozgalom idei jelmondatáról, a Szeretetláng Lelki Naplóból származó gondolatról tartotta. Nincs ideális ember, sem ideális család, mert Isten nem tökéletesnek alkotott minket, hanem befejezetlen teremtményeknek, akiknek épülésre van szükségük – fogalmazott.

A ferences szerzetes tapasztalata szerint ők, papok általában negatív dolgokat hallanak a házasságról, hiszen senki sem keresi fel őket, amikor a házassága rendben van; ugyanakkor ennek megvan az a pozitív oldala, hogy a bajukban az emberek keresik Jézust. A legrosszabb egy ilyen helyzetben, ha meg akarjuk változtatni a másikat. Ezt úgysem tudjuk megtenni senkivel, de a másikkal való kapcsolatunkat meg tudjuk változtatni,  még ha ez nem is egy expressz megoldás. Az a jó, ha először magunkért imádkozunk, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat, kibéküljünk magunkkal. Ezután imádkozzunk a házastársunkért, hogy úgy tudjuk elfogadni, ahogy van; kérjük a megbocsátás ajándékát, adjunk hálát a másikért – javasolta.

Minden kapcsolatnak – legyen párkapcsolat, barátság vagy Istennel való kapcsolat – szüksége van arra, hogy tápláljuk, különben meghal – figyelmeztetett a szerzetes. – Vannak olyan családok, akik egy fedél alatt élnek, mégis távol egymástól, nem is ismerik a másikat; ritkán étkeznek együtt, ne is beszéljünk az imáról! A családokat ugyanis az együtt való étkezés, a közös ima tartja össze. Együtt ülni az asztalnál szent dolog, ekkor megosztjuk a másikkal az életünket. Ugyanígy a szentmisében is a legértékesebb pillanat az oltárnál történik, amikor Isten önmagát adja nekünk.

A gyermekek ritkán vágynak imádkozni, hiszen az első pillanatra nem vonzó, nem szórakozás. Ezért is kell a szülőknek ebben példát mutatniuk. Egy ember, egy gyermek számára is fontos a test és a lélek egyensúlya, Jézusban is azért volt meg ez, mert családban nőtt fel, s Mária és József megtanították ezt neki. A gyermek ugyanis azt lélegzi be, amit a szülő kilélegez. A szent család nevelési elveivel kapcsolatban arra is rámutatott az előadó, hogy Jézust nem tartották szorosan, rabként maguk mellett, ezért is veszhetett el tizenkét éves korában, amikor Jeruzsálembe mentek zarándokolni. Hogy milyen szabadon, nem a szülői félelem által megbénítva nevelte Jézust József és Mária, az is mutatja, hogy ilyen fiatal gyermekként mert kérdezni az írástudóktól.

Ljubo atya többször is beszélt arról, hogy elsődlegesen az édesanyjának köszönheti a hitét, aki akkor is rákényszerítette az imádságra, amikor nem volt hozzá túl sok kedve. Međugorjéban is először édesanyjával járt: 1982-ben, a jelenések első évfordulóján. 13 éves volt és gyalog zarándokoltak az akkor friss kegyhelyre. Arra emlékszik csak, hogy nagyon fájt a lába, illetve hogy nem lehetett felmenni a Jelenések hegyére és a Križevacra, mert rendőrök őrizték, akik minden autót is ellenőriztek, mint egy háborús területen.

Međugorjéban csak hat kicsi gyermek volt, de a világ harmadik legfelfegyverzettebb országában, Jugoszláviában elfogta a kommunistákat a félelem – emlékezett vissza az előadó, hozzátéve: mindnyájan lelki harcot vívunk, és így lesz ez a világ végéig, csak az a kérdés, melyik oldalra állunk, a földit vagy az istenit választjuk-e.

Visszatérve a hit átadására, arról beszélt, hogy a hit lényege nem az információátadás, hanem az értékek továbbörökítése és a tanúságtételek által terjed. Senkit nem tudunk rávenni a hitre, de buzdítani tudjuk a másikat. Ez elsősorban a családokon keresztül történhet meg, ami az Isten jelenlétének a helye – nem véletlen, hogy Isten a családon keresztül jött a világra, jött közel hozzánk.

A Szűzanya a međugorjei üzenetekben is legkedvesebb imájaként említi a rózsafüzért, ami Ljubo Kurtović szerint könnyű ima, de nehéz imádkozni, mert gyakran elkalandoznak az ember gondolatai. Ám nem a rózsafüzér tesz szétszórttá, ellenkezőleg: csak megmutatja, milyen szétszórtak vagyunk, a szentolvasó éppen hogy megtanít összeszedettnek lenni és békét ad a lelkünknek – világított rá. Egy dolog tudni, hogy jó az étel, és más dolog enni belőle. Ugyanígy van az imádsággal: tudhatjuk, hogy jó imádkozni a rózsafüzért, de nem sokat jelent, ha nem imádkozzuk – buzdított az előadó. A ferences pap úgy véli, könnyebb volt Istennek lejönnie a földre, mint az értelmünktól eljutni a szívünkig, pedig ő azt akarja. Mi lázadozhatunk Isten ellen és az ellen, amit adott nekünk, ami mi vagyunk, vagy elfogadhatjuk ajándékként. Ha hálás teremtményként tudunk élni, akkor Isten mindent jóra tud fordítani az életünkben – bíztatott a főelőadó.

A cikk folytatását itt olvashatjuk.

Fotó: Magyar Kurír