A férfi, aki megváltoztatta a szülésről alkotott elképzelésünket

Dr Michel Odent azt szeretné, ha a férfiak nem lennének jelen a szüléskor, ha szülés közben a nők nem kapnának semmilyen “gyógyszert”, az orvosok pedig nem riogatnák a várandós kismamákat szerte a világon. Új – tizenharmadik – könyve, a Gyermekszülés és a Homo Sapiens jövője Odent reményei szerint megváltoztatja majd a megkövült szülési gyakorlatokat szerte a világon.

A korábban sebészként dolgozó szülész szakember, a 83 éves Odent a Google-n 270 különböző olyan könyvet talált, amelyek a tudomány, az utazás, az étkezés, stb. szempontjából vizsgálják az emberiség jövőjét, de egyetlen egy olyan művet sem fedezett fel, ami azzal foglalkozna, vajon a szülés és születés hogyan formálja jövőnket.

A Gyermekszülés és a Homo Sapiens jövője a világon alkalmazott különböző szülési szokások, gyakorlatok, praktikákat veti össze a depresszió, az allergiás tünetek, az autizmus arányaival és megjelenési gyakoriságával. Külön hangsúlyt helyez arra, milyen szerepet játszik az oxitocin ezen témák tekintetében.

Mi is az az oxitocin?

“A legtöbb szülő nő automatikusan kap vajúdás közben szintetikus oxitocint.” Ez az egyik leggyakoribb szülés közbeni beavatkozás. Eközben azonban számos kutatásból kiderült: a szervezetben természetes módon előforduló oxitocin akadálymentes termelődéséhez sötét, csendes, barátságos és semmiképp nem ijesztő környezet szükségeltetik, ami pontosan az ellentéte az éles fényekkel, nagy zajokkal és ismeretlenséggel “operáló” szülészeteknek.

Az oxitocin fő ellensége az adrenalin – éppen emiatt növekszik egyre inkább a szülő nők körében a hipnoterápia alkalmazása, mivel ezáltal nyugodtak maradnak, miközben képesek távolságot tartani a negatív hatásoktól.

Odent odaadó híve a természetes oxitocinnak, vagy más néven szeretethormonnak, ugyanakkor őszintén retteg a mesterséges oxitocin hosszútávú anyákra és újszülöttekre tett hatásaitól. A szintetikus oxitocin ugyanis károsan hat a kötődés kialakulására. Odent felhívja rá a figyelmet, hogy az autista gyerekek kevesebb oxitocint termelnek.

A császármetszés-vita

Odent talán legnagyobb hatást kiváltó kutatásában rámutatott: négyezer kínai babából minden második császármetszéssel született. (A WHO ajánlása az, hogy egy országban se legyen magasabb ez az arány 10-15 százaléknál.)

A kisbabákat három csoportra osztotta. Az elsőbe a normál módon születők, a másodikba a természetes úton, de valamilyen segítséggel (pl. fogó) világra jövők, a harmadikba a szülés előtt császármetszést választók tartoztak. Érdekes módon az utolósó csoportban volt a legalacsonyabb a pszichopatologikus kockázati tényezők alánya. Ezek szerint Odent a császármetszést ajánlja? Szó sincs róla! Ezzel az adattal csupán arra kívánt rámutatni, hogy egyedül a császármetszéses csoport nem kapott szintetikus oxitocint.  

Odent arról is híres, hogy nemrég kijelentette: a férfiaknak semmi keresnivalójuk a szülőszobában. Ez számunkra teljesen érthetetlennek tűnik, mégis, könyvét olvasva talán elgondolkodunk, mire is alapozza mindezt. “A szülés a XX. században vált maszkulinná. A szülészorvosok száma fénysebességgel nőtt és szinte mindegyikük férfi volt”, írja. “1970 körül a nők elkezdték igényelni, hogy az apák is jelen lehessenek a szülésnél, s a folyamat egy pillanat alatt doktrínává változott. Ezzel egy időben a kifinomult elektronikus műszerek megszállták a szülőszobákat, márpedig a magas szintű technológia a férfiasság egyik szimbóluma. Elérkeztünk tehát a szülés totális elférfiasításához.”

Máshogy gondolkodás

Odent a “Hogyan születünk és szülünk?” kérdésről a hangsúlyt a “Ki szül és ki születik?”-re helyezi a hangsúlyt. És eközben azt reméli, hogy a szülészek végre úgy kezelik majd a nőket, mint érzékeny mégis, szülésre önállóan alkalmas emberi lényeket, nem pedig egy elférfiasodott szakma alanyait, akiket ártalmas szerekkel pumpálnak tele.

Vajon mindez utópia? – kérdezi Odent. Talán igen, azonban, ha forradalmasítani akarjuk a kórházi gyakorlatot, a tudományos megközelítés mindig jó kiindulópont. A nők és a babák pedig csak nyerhetnek Odent szemléletének terjedésével, írja a Telegraph.