A fizikai erőszak és a lelki terror nem a nevelés eszköze

A családon belüli erőszak nem csak a feleségeket érintheti, gyakran az anya ellen elkövetett bántalmazás összefonódik a gyerek(ek) testi fenyítésével is, akikből aztán felnőttként szintén bántalmazó szülő válhat – kialakítva ezzel egy ördögi kört.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta összefoglalta, melyek a szülői terror fajtái, és miből veheti észre a környezet, ha nagy a baj.

A családon belüli brutalitások nagyon ritkán derülnek mi, mert a gyermekek képesek a családon belüli erőszakot saját rosszaságuknak tulajdonítani (viselkedésükkel magyarázni, bűntudatot érezni miatta), másrészt joggal tartanak az “agresszor” bosszújától is. Az áldozat tehát legtöbbször egyszerűen letagadja a bántalmazást – vagy azért, mert lelkileg, anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van,  vagy hogy  megőrizze a család egységét.

Számos pszichológiai vizsgálat bizonyítja, hogy az a gyermek, aki családjában a szülői agresszivitás rendszeres áldozata, vagy ismétlődően szemtanúja a szülei közötti erőszakos viselkedésnek, felnővén gyakran maga is agresszívvá válik a családjában. A kutatások szerint megóvhatja a gyermeket attól, hogy felnőttként önmaga is agresszív legyen a tanárok támogató, védelmező magatartása vagy a családhoz közel álló felnőttek fellépése. Lényeges megemlíteni, hogy a gyermekvédelmi törvény értelmében nemcsak az számít büntetendőnek, aki magát az erőszakot elköveti, hanem az is, aki tud a bántalmazásról, de nem tesz ellene.