A fuldoklás nem néz ki fuldoklásnak
Mario Vittone 1991-ben lépett be a parti őrséghez, négy évvel ezelőtti visszavonulásáig dolgozott helikopteres vízimentőként, oktatott és foglalkozott vizibalesetek kivizsgálásával is. Tapasztalatai alapján pedig egy cikkben foglalta össze, miért olyan gyakori az, hogy az emberek akkor sem veszik észre, hogy valaki fuldoklik, ha az eset mindössze néhány méterre tőlük történik. Egészen röviden az ok az: a fuldoklás nem néz ki úgy, mint a fuldoklás - ahogy azt mi elképzeljük.
Mario Vittone 1991-ben lépett be a parti őrséghez, négy évvel ezelőtti visszavonulásáig dolgozott helikopteres vízimentőként, oktatott és foglalkozott vizibalesetek kivizsgálásával is. Tapasztalatai alapján pedig egy cikkben foglalta össze, miért olyan gyakori az, hogy az emberek akkor sem veszik észre, hogy valaki fuldoklik, ha az eset mindössze néhány méterre tőlük történik. Egészen röviden az ok az: a fuldoklás nem néz ki úgy, mint a fuldoklás – ahogy azt mi elképzeljük.
Ez az egyik fő oka annak, hogy annyian megfulladnak: azt várjuk, egy fuldokló úgy viselkedjen, mint a tévében: kiabáljon, integessen, drámai módon csapkodja maga körül a vizet. Csakhogy a fuldokló semmi ilyesmit nem tesz, a viselkedésük a szerző szerint az “ösztönös fuldoklási reakció” által meghatározott, vagyis minden ember nagyjából ugyanúgy viselkedik, amikor vízbefúlás veszélye fenyegeti.
Szülők, figyelem, érdemes elolvasni, és megnézni a videót a strandszezon előtt, ebben egyébként happy end van, de tanulságos, hogy a fuldokló fiú közvetlen közelében mennyien vannak, és egyiküknek sem tűnik fel, hogy mi történik éppen.
