A gyermekorvosi rendszert csak a jófejség tartja életben
Vasárnap délután megfájdult a gyerek foga. Mert a fogak már csak ilyenek, sosem kedden reggel durrannak be, hanem mindig hétvégén, éjszaka, vagy húsvét napja hajnalán, mindenféle előjel nélkül. Ez már-már törvényszerű, ehhez kéne állítani a fogorvosok munkaidejét: hétvégén nyolctól négyig szabadidő, ezen kívül pedig nagyüzem.
Vasárnap délután megfájdult a gyerek foga. Mert a fogak már csak ilyenek, sosem kedden reggel durrannak be, hanem mindig hétvégén, éjszaka, vagy húsvét napja hajnalán, mindenféle előjel nélkül. Ez már-már törvényszerű, ehhez kéne állítani a fogorvosok munkaidejét: hétvégén nyolctól négyig szabadidő, ezen kívül pedig nagyüzem.
De nem a szuper rendszerváltó ötleteimről fogok írni, hanem arról, hogy ennek az esetnek a kapcsán most már meggyőződésem: vidéken, a 21. században az egészségügyet ugyanaz tartja életben, ami az oktatást: a benne dolgozók felelősségtudata, jóindulata, és az elvárhatón bőven felül való helytállás. Na meg a szívesség, az urambátyám, meg a kapcsolatok.
De semmiképpen sem a dolgozó emberekről havonta legombolt, több tízezres járulék az, amitől az ember gyereke, ha valami baja van, normális időn belül ellátáshoz jut.
A gyerek a fájdalomcsillapító beadása után három órával újra elkezdett vergődni, már megint fáj a foga. Nosza, menjünk az ügyeletre! Emlékeztem rá, hogy a városunkban (Pest megyei járásközpont) működik egy fogorvosi ügyelet, (nem spéci gyerekfogorvos, hanem csak úgy fogorvos) de nem vették fel a telefont. Odamentem, hatalmas neonreklám villogott, de senki sem volt ott. Utánanéztem, kiderült, hogy évekkel ezelőtt megszüntette az ügyeletet önkormányzat, mert sokallta az összeget, amit fordítani kellett rá. És mivel nem kötelező feladat, nyugodt szívvel felszámolták a rendelőt, akinek meg hétvégén fáj, az menjen… valahova. De hova is?
