A képernyő fogságában

Felmérések szerint a gyermekek évről évre egyre több időt töltenek a televízió előtt. Mit tehetünk szülőként? Tiltsuk, engedjük, korlátozzuk?

Gyerekként televíziót nézni, és szülőként a gyermeket tévézni hagyni, egyaránt csábító. Végre csend és nyugalom van, és még az egyébként örökmozgó gyermek is mozdulatlan gombóccá meredve bámulja a képernyőt. Csak ne lenne lelkiismeret furdalásunk azért, hogy lehet, hogy most rontjuk el a gyereket. De tényleg elrontjuk?

Nézni, vagy nem nézni, az itt a kérdés

Emlékszem mekkora döbbenet fogadta a kétezres évek elején négygyermekes magyartanárom szavait, amikor elmesélte az osztályunknak, hogy náluk a családban bizony nincs tévé, és a legnagyobb, tízéves gyermeke még sosem látott semmilyen mozgóképes mesét. Azóta persze eltelt jó sok idő, de még ma is akadnak a baráti körömben olyan szülők, akik a gyermekük születése után kiiktatják a televíziót az életükből. Regős Judit családi tanácsadó azt vallja, hogy gyermekeinket nem megóvni kell a technikai fejlődéstől, hanem lehetőséget teremteni arra, hogy megtanulják okosan használni azokat. „Én semmiképpen nem tiltanám ki a tévézést a gyerekek életéből, de azt sem támogatom, hogy elektromos bébiszitterként használják a szülők. Négygyermekes anya vagyok, és azt szoktam szaktanácsként javasolni másoknak, amit én próbálok otthon megvalósítani a mindennapokban. Ma már nagyon sok értelmes, hasznos fejlesztő tévéműsor van, amit érdemes bekapcsolni, és együtt nézni a gyerekünkkel. A programok között megtalálhatóak azok a mesék is, amiket mi néztünk még gyerekkorunkban. Ha ezeket az animációs és bábmeséket együtt nézzük, az összetartozás élményét erősítjük a családban, és ez mindenképp pozitív dolog.”

via GIPHY

Apa mosdik, anya főz, gyerek tévézik

Hétköznapokon sokszor a szülők holtfáradtan érnek haza a munkahelyükről, és temérdek tennivaló vár rájuk még otthon is. Ilyenkor jól esne kicsit félretenni a feladatokat, kikapcsolódni, feltöltődni egy rövid időre. Vonzó alternatíva, ha engedjük tévézni a gyermekünket. De megtehetjük-e anélkül, hogy bűntudatunk lenne? A szakember szerint igen. „Azt tapasztalom, hogy mostanában nagyon sok anya átesik a ló túloldalára.” –kezdi Regős Judit. „Ezek az anyukák csak a gyermekükkel foglalkoznak, és maguktól mindent megvonnak. Azt gondolom, hogy ez nem egy egészséges állapot. Igenis lehet néha kicsit elengedni magunkat, és megengedni a gyermeknek tévézést, persze csak akkor, ha ez nem fajul rendszeres, kontrolálatlan elfoglaltsággá.”

Közös családi szabályok

A szakember azt tanácsolja, hogy a szülők legyenek mindig tisztában azzal, mit is néz éppen csemetéjük a tévében. Fontos, hogy alakítsunk ki egy közösen elfogadott tévénézési nevelési elvet a párunkkal, melynél mindkét szülő elképzelései érvényesülnek. Annak nincs értelme, ha az apa szabadabb nézeteket vall, és titokban az anya által nem kedvelt, tiltólistás mesefilmeket enged nézni a lurkónak. Annak sincs értelme, ha mindenáron szembe akarunk menni a modern korral, és eltiltjuk a gyermekünket mindennemű tévézéstől. Tartsuk szem előtt az értékközvetítést: fogalmazzuk meg családunk értékeit, és ehhez keressünk a gyermekünk korához megfelelő tévéműsorokat. Ha nagyon szeretne tévézni, semmiképp se tiltsunk, mert hosszú távon az vissza fog ütni, és titkolódzásokhoz fog vezetni. Magyarázzuk el neki, hogy miért fontos a tévénézés szabályozása, és alakítsuk ki közösen az erre vonatkozó rutint. A rendszeresen tévét néző családoknak sem kell most rosszul érezni magukat, de minden szülőnek gondolnia kell arra is, hogy már az ovis gyerekeknek is elég zsúfolt a napjuk. Kevés a pihenés, a nyugalom, a csönd és az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés sokszor meghaladja az életkornak megfelelő mértéket. Persze egy 5-6 éves kisgyermek már sok érdekes és hasznos dologgal ismerkedhet meg a jól megválogatott műsorokból. Mindig figyeljünk arra, mit néz éppen, mert előfordulhat, hogy nincs annyi ismerete és tudása, hogy könnyedén beilleszthesse, és értékelhesse a látottakat. Így egy érdekes műsor is okozhat feszültséget, generálhat félelmet vagy szorongást. A folyamatos háttér-tévézés, vagy a gyerekszobába beszűrődő esti film hangjai is megzavarhatják a kisgyermek nyugalmát, amelyek később számos tünetet okozhatnak. Ne feledjük, a távirányító mindig a szülő kezében van, ezért bánjunk vele okosan!