A kő marad

Jogvédőket és természetesen megannyi embert szerte a világban mélységesen megdöbbentette, hogy a halálra kövezés és a korbácsolás is szerepel az új afgán büntető törvénykönyv tervezetében. Pedig jelek évek óta mutattak erre, eddig is végezték a kivégzés e legősibb és egyik legkegyetlenebb formáját.

Megkövezéssel leggyakrabban és eredendően az istenkáromlókat sújtották – „Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet.” (Lev 24,16) -, a Magyar Katolikus Lexikon szerint halottidézésért, jövendőmondásért, bálványimádásért és a szombat megszegéséért, valamint felségsértésért is kiszabható volt.

A zsidó-keresztény kultúrából az újkori történelemre teljesen kikopott, a halálbüntetés ezen formája (és persze mások is) ugyanakkor megmaradt több iszlám országban. Törvényesen viszonylag kevés helyen alkalmazható, és sokáig arra lehetett számítani, hogy teljesen eltűnik, ám az utóbbi években lehetett arra utaló jeleket látni, hogy némely rezsimek ennek épp az ellenkezőjében érdekeltek.

Iránban az 1979-ben hatalomra jutott iszlám vezetés vezette be a megkövezést visszaállító és azt részletesen szabályozó új büntető törvénykönyvet. Ez előírja, hogy a férfit álló helyzetben, derékmagasságig kell földbe ásni, a nőt pedig mellmagasságig; kezüket hátrakötik. A kövek nem lehetnek olyan nagyok, hogy egy-két találat már megölhesse az elítéltet, de olyan kicsik sem, hogy kavicsoknak tűnhessenek. Ha valaki túléli a büntetést, szabadon bocsátják – erre azonban csekély az esély.(NSZ)

Afganisztánban csak megbecsülni lehet, hány hasonló eset történt. A mostani, a büntetést hivatalossá tenni kívánó kezdeményezés fényében szinte biztosan drasztikusan több mint amennyi napvilágra került. 2010-ben óriási publicitást kapott világszerte egy iráni házasságtörő asszony, Astiani története, akit megkövezésre ítéltek, vagy az a fiatal afgán pár, akiket azért köveztek halálra, mert szüleik akarata ellenére házasodtak össze.

A The New York Times riportját idézve a Népszabadság azt írta: a tálibokat nem zavarja (már akkor sem zavarta) a közvélemény felháborodása, hiszen az 1990-es években éppen az iszlám vallási törvény, a saría egy igen durva és hevesen vitatott változatát tették önazonosságuk meghatározó jegyévé. A Kunduz tartományban nemrég több száz ember részvételével végrehajtott megkövezés félelmes jelzés arra vonatkozólag, hogy mi várhat Afganisztánra.

Ez a bizonyos félelem igazolódott, igazolódhat be most. Miközben a keleti világ női egyre hangosabban és elszántabban küzdenek egyenjogúságért – ami ott nem feltétlenül az egyenlő fizetést és hasonlókat jelenti -, a politikai hatalom főként rájuk mér újabb csapást. Merthogy, a büntetés természetesen vonatkozhat férfiakra is, nemzetközi szervezetek beszámolói szerint ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a férfi nem képviselői igen könnyen megússzák a házasságtörésért kiszabható ítéletet.

A tervezet szerint a házasságtörést elkövető nők és férfiak kövezés általi halálra ítélhetők, míg az az egyedülálló, aki egy házas emberrel létesít intim kapcsolatot, büntetésül száz korbácsütést kapna. Az ítéleteket nyilvánosan hajtanák végre. A büntetés kiszabásának feltétele, hogy a házasságtörést négy szemtanú egybehangzó vallomása is megerősítse.

Brad Adams, a a Human Rights Watch (HRW) ázsiai igazgatója szerint megdöbbentő, hogy 12 évvel a tálibok bukása után újra be akarják vezetni a halálra kövezést. Adams felszólította Hamid Karzai afgán államfőt, hogy “utasítsa el ezt a javaslatot”.

A jogvédők szerint ez a büntetési forma sért minden emberi jogra vonatkozó nemzetközi normát. A HRW emlékeztetett arra, hogy a 2012-es tokiói konferencián Afganisztán támogatói ahhoz kötötték az ígért 16 milliárd dolláros segélyt, ha jobban érvényesülnek az emberi jogok. A HRW szerint az adományozóknak jelezniük kell Kabul számára, hogy a megkövezés visszaállításának azonnali hatása lenne a segélyezésre.

Afganisztánban a tálibok 1996 és 2001 között fennálló uralma idején az elítélt házasságtörőket rendszerint agyonlőtték vagy halálra kövezték, a nők egyedül nem hagyhatták el otthonukat, a lányok nem járhattak iskolába, a férfiakat pedig arra kötelezték, hogy hosszú szakállt növesszenek.