A láthatatlan munka – a „semmi”, amit az anyák csinálnak otthon

Este 10 óra. A tányérok és poharak szépen elmosva várakoznak a polcon. Az asztalon már nyoma sincs a vacsora romjainak. A gyerekek békésen szuszognak álmukban, másnapi ruhájuk a székre terítve várakozik. Rend és nyugalom van a házban. Mert anya mindent megcsinált. Ma is. Észrevétlenül és tízezredszer. Vajon mennyire ismerik el a nők otthoni munkáját, amit láthatatlanul végeznek napról napra, évről évre?

Biztosan sokan ismeritek az alábbi klasszikust, de azért felidézzük újra:

Anya és apa tévét néznek. Anya egyszer csak azt mondja: „Fáradt vagyok, későre jár. Megyek, lefekszem.” Feláll és kimegy a konyhába, hogy elkészítse a másnapi tízórait. Kiüríti a tál alján maradt pattogtatott kukoricát a kukába, kiveszi a fagyasztóból a másnap esti vacsorához a húst, ellenőrzi, elég müzli van-e a dobozban, teletölti a cukortartót, kikészíti reggelre a kiskanalakat és a müzlis tányérokat és bekészíti a kávét a kávéfőzőbe. Beteszi a nedves ruhát a szárítóba és egy adag szennyest rak a mosógépbe. Kivasal egy inget és visszavarr egy leesett gombot.

Összeszed pár játékot, visszateszi a telefont a töltőre. Meglocsolja a növényeket és felakaszt egy földre esett törülközőt. Ásít egyet és elindul a hálószoba felé. Útközben az asztalnál ír egy üzenetet az egyik tanárnak, kiszámolja és kikészíti az osztálykiránduláshoz a pénzt, felvesz egy leesett füzetet az asztal alól.

Megcímez egy borítékot és ír egy gyors bevásárlólistát. Megmossa az arcát és a fogát. Ekkor apa megszólal: „Azt hittem, mész lefeküdni!” „Mindjárt!” – szól vissza anya. Önt egy kis vizet a kutya tányérjára, kirakja a macskát a kertbe és ellenőrzi, hogy jól bezárta-e az ajtót. Megnézi a gyerekeket leoltja a kislámpájukat, kidob néhány koszos zoknit a szennyesbe. A hálóban beállítja az ébresztőt, kikészíti a másnapi ruháját és még három dolgot tesz hozzá fejben a másnap elintézendő hat legfontosabb dolog mellé. Apa ekkortájt kikapcsolja a TV-t és közli: „Megyek aludni.” És megy. Egyetlen további gondolat nélkül…

Anyaként mindenki megtapasztalja, milyen is, amikor egész nap otthon van az ember a gyerekekkel és egyszerűen csak csinálja a napi rutint. Aminek az az eredménye, hogy rend van a lakásban, amikor este apa hazaér. Látszólag minden ugyanolyan, mint amikor reggel 6-kor elindult otthonról, ám a közben eltelt 10 órában egy anya egészen elképesztő energiát fektetett abba, hogy estére minden ismét a helyén legyen. Egyszerre volt szakács, takarító, házvezetőnő, gyerekvigyázó, ügyintéző, esetleg megcsinált némi otthonról végezhető távmunkát is, na és persze csak úgy mellesleg a gyerekek szerető édesanyja is.

Sajnos ezt a fajta felbecsülhetetlen munkát nagyon könnyű NEM észrevenni és NEM elismerni. Merthogy láthatatlan. Meg a nőknek amúgy is ez a dolga, nem? Meg úgyis otthon vannak a gyerekkel, ami mellett nem nagy dolog az a kis mosogatás meg főzőcskézés, igaz? Nem igaz.

A láthatatlan munka fogalma nem új, ahogy az sem, hogy nagy részét a nők végzik. Egy nemrég megjelent New York Times-cikkben a szerzők azt hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy az, amit a nők csinálnak egy családban (a szülinapi zsúr megszervezésétől a részvétnyilvánító levél elküldéséig, a hűtőtakarítástól a gyerek házi feladatának ellenőrzéséig) rendkívül fontos része egy család működésének. És komoly csapatmunka is egyben. Vajon Steve Jobs Steve Jobs lehetett volna, ha nem áll mögötte a felesége, aki a háttérországot működtette, miközben férje meghódította a világot? „Amikor egy férfi felajánlja a segítségét, elárasztjuk dicséretekkel és elismerésekkel. De amikor egy nő segít egy férfinak, az olyan alapvető. Hiszen ő csak csapatjátékos akar lenni, nem igaz? Itt az ideje végre felismerni: minél hamarabb valljuk be, hogy senki nem egyedül hoz létre dolgokat, annál hamarabb ismerjük majd el a nők felbecsülhetetlen munkáját a „színfalak” mögött.

A gyereknevelés igen kézenfekvő példa a láthatatlan munkára. A gyerekekről történő gondolkodás az anyák feladata, természetesen. Ám az olyan kijelentések, mint az „ez úgyis természetesen jön a nőkből”, „nekik ez külön jó, otthon lehetnek és semmi más dolguk nincs, mint gyerekezni”, – nos, nagyon nélkülözik a tiszteletet és annak a megértését, mennyire értékes és fontos, amit a nők a lakás négy fala között nap mint nap létrehoznak.

Ha a gyereknevelésre azt mondja egy társadalom, hogy az „nem igazi munka”, az pontosan ahhoz a mentalitáshoz vezet, hogy a nőknek nem kell olyan magas fizetést adni, mert úgyis megelégszenek a kevesebbel is. Ráadásul nem megbízható munkaerő, mert vagy már szültek és akkor a gyerek miatt sokszor otthon maradnak, vagy még fognak szülni… Pedig gondoljuk csak meg, mennyi mindenhez ért egy nő, miután anyaként végigcsinált pár évet otthon. Itt az ideje, hogy a társadalom épp úgy értékelje a gyermekükkel otthon maradó anyák munkáját, mint bármilyen komoly felkészültséget, felelősségtudatot és széleskörű ismereteket igénylő munkát! Mert ezek a nők nem mások, mint a multitasking professzorai, a terhelhetőség hősei, a problémamegoldás bajnokai! Akik minden elismerést megérdemelnek!