A “legyen könnyebb élete mint nekem” nevelés buktatói

A szülő szeretné óvni-védeni a gyerekét, minél könnyebbé tenni az életét, ugyanakkor szeretné neki megtanítani, hogy a tetteinek, mulasztásainak van következménye – és ez a két cél sokszor ütközik. Kimentsük a galibákból vagy ne, mit adjunk meg neki, és mit várjunk el tőle, ez itt a kérdés.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. november 10. Csontos Dóra

A szülő szeretné óvni-védeni a gyerekét, minél könnyebbé tenni az életét, ugyanakkor szeretné neki megtanítani, hogy a tetteinek, mulasztásainak van következménye – és ez a két cél sokszor ütközik. Kimentsük a galibákból vagy ne, mit adjunk meg neki, és mit várjunk el tőle, ez itt a kérdés.


Az anyai és apai vágyak között az első helyek egyikén szerepel, hogy próbáljuk meg simává tenni a kölyök útját: a gyerekkorát mindenképp, de ha lehet, még a felnőttként való indulását is. Van, aki úgy fogalmazz: „legyen könnyebb élete, mint nekem volt”. Van, aki egyszerűen csak nem bírja nézni a fiatal küszködéseit, és ezért old meg sok mindent helyette, ezért tesz meg érte olyat is, amire maga is képes volna.

Hogy végül ki hogyan boldogul az életben, az sok tényező egymásra hatásából alakul, nem lehet megjósolni, hiszen egyfelől tényleg előny, ha az ember sok élményt, jó oktatást, anyagi biztonságot kap, de számos példa mutatja, olykor a legmélyebbről indulók tanulnak meg leginkább küzdeni, és körözik le azokat, akiknek kényelmesebb a sorsuk.

Az is lehet egyfajta nehézség, ha az ember úgy érzi, nem tudja elrontani a dolgait: ha nem tanul a felvételire, a szülei akkor is bejuttatják valahova, bármit is tesz, végül ki fogják menteni minden helyzetből. Nekik nehezebb felnőttként megtanulniuk önmagukat motiválni, komoly erőfeszítést tenni célokért, mikor észreveszik, hogy nem tartanak ott, ahol tarthatnának, ha keményebben küzdenének. Kínosabb huszonévesen megtanulni, hogy időről-időre ki kell lépni a komfortzónánkból, át kell lépni korábbi korlátainkat, mint fokozatosan belenőni ebbe. De mindenki életében eljön a pillanat, mikor csak maga tud tenni saját magért, mikor olyan kihívással szembesül, amiből mások nem képesek kimenteni.

Két kulcsmondatot érdemes észben tartani: a gyerek kapja meg, amit lehet, de ne ingyen! A másik, hogy ne szorongjunk a gyermek szenvedésétől! És a kettő össze is kapcsolódik: a szülő félelméről szól, ha félti a következményektől, és fél elvárásokat támasztani.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!