“A magzat olyan állagú lesz, mint a főtt hús”

Ismét rejtett kamerával érkezett egy álruhás, magát abortuszra készülő nőnek kiadó újságíró különböző egészségügyi intézményekbe, hogy harmadik trimeszterben végrehajtandó művi terhességmegszakításokról kérdezze a rendkívül empatikus szakembereket.

Vajon mi számít embernek? És mi számít életnek? Ezeket a kérdéseket feszegeti az alábbi videó, ahol megdöbbentő gondolatok hallhatóak szülészorvosok és egészségügyi alkalmazottak szájából.

Toby 24 hétre született. Mindene megvan, és az orvostudomány tart már ott, hogy életben tartsák és gondoskodjanak róla, míg valóban megerősödik annyira, hogy már nem szorul kórházi ellátásra. A törvény szerint a magzatokat a 24. hétig lehet elvetetni, ez pedig már a harmadik trimeszter.

“Az élet akkor kezdődik, amikor az anya úgy gondolja”, mondja Dr LeRoy Carhart. “Egyes nők számára ez a fogantatás előtti pillanat, más nők azonban még a szülés után sem úgy gondolnak a gyerekükre, mint egy gyerekre, csupán úgy, mint egy problémára.”

Dr Laura Mercer, az arizonai Family Planning Associates Medical Group szülésze képes azt állítani, hogy egy 23 hetes, abortálandó magzatnak még nem fejlődött ki mindene, sőt, nem is néz ki úgy, mint egy baba. Persze minden szerve megvan, de ezzel “még nincs kész”.  A kérdésre, hogy vajon van-e arca, a válasz az, hogy valami van már ott, de még nem teljesen kifejlett. (Eközben a videó mellett 23-24 hétre született babákat mutatnak. Vajon milyük hiányzik???)

Később azt is láthatjuk, hogyan hajtják végre az abortuszt: egy injekcióval megállítják a magzat szívét, majd darabonként kitépik őt a méhből. Ha megszületne, mint ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megírtuk, azonnal törvény védené az életét, így nem lehetne megölni. A méhen belül azonban mindez tökéletesen legális.

Dr Carhart azt is igen kedvesen a várandós nő tudtára adja, hogy a baba szívét két-három nappal az abortusz előtt állítják meg, és ezáltal, mire sor kerül a magzat eltávolítására, már “nyúlós” az állaga, így könnyebb kiszedni. Hogy még szemléletesebbé tegye magyarázatát, a “doktor úr” hozzáteszi: olyan ez, mint amikor megfőzzük a húst, és az egyre puhább lesz. “Tehát a halott baba bennem olyan, mint egy fazékban fővő hús?”, kérdezi a nő, az orvos pedig még humorizál is: “Igen, amit lassú tűzön főzünk.”

“A 18-20. héten minden egyes fájdalomreceptor, idegpálya, valamint a gerinc, a thalamus és a cortex kifejlődött”, olvashatjuk a képernyőn, miközben az egészségügyi dolgozó éppen azon tipródik, hogy nem biztos benne, érzi-e a magzat a koponyájába szúródó halálos injekciót, vagy sem. “Zavarja ez Önt?”, kérdezi az anyát, aki azt válaszolja, azért egy kicsit igen. Eközben újabb idézetet látunk: “A húszhetes magzatok különösen nehezen viselik a fájdalmat és sokkal élesebben éreznek mindent, mint a fejlődés későbbi szakaszaiban.” Közben a felvilágosítást tartó orvos elintézi a kérdést azzal, hogy az injekció szükséges a “procedúra” során, és szerinte ez egy humánus megoldás.

Dr. Carmen Landau arról igyekszik biztosítani az anyát, hogy a magzat fejébe szúrt halálos injekció legfeljebb annyira fájhat, mint mondjuk egy influenza elleni oltás, ráadásul a magzat nem is képes sem szorongásra, sem szenvedésre, és ez mindenki számára megnyugtató érzés, hiszen “ez” nem egy gondolkodó lény, mint egy felnőtt, és úgysem tudna félni.

Döbbenetes, hányszor nevetik el magukat ezek a “felvilágosítást” nyújtó szakemberek, miközben össze-vissza dadognak, és rezzenéstelen arccal beszélnek az érző és érzékelő emberpalánták meggyilkolásáról.

A videó végén ismét Tobyt láthatjuk, aki 24 hétre született: ma már három éves gyönyörű, okos és értelmes kisfiú…