A meddőség lelki okai – 1. rész
A meddőség miértjét elsősorban szervi oldalról szokás vizsgálni, pedig olykor előfordul, hogy a megfelelő fizikai állapot mellett sem következik be a hőn áhított gyermekáldás. Ilyen esetekben érdemes a lelki egészséget és problémákat is megvizsgálni.
A meddőség miértjét elsősorban szervi oldalról szokás vizsgálni, pedig olykor előfordul, hogy a megfelelő fizikai állapot mellett sem következik be a hőn áhított gyermekáldás. Ilyen esetekben érdemes a lelki egészséget és problémákat is megvizsgálni. Erről mesél szakértőnk, Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta.
Nincs szervi baj, mégsem jön a baba
Meddőségről akkor beszélünk, ha egy nőnél egyéves, védekezés nélküli szexuális élet után sem következik be fogamzás, vagy a fogantatás megtörténik ugyan, de a magzat elhal. Ez a házasságok kb. 15%-ában fordul elő. A teherbeesés problémáját napjainkban elsősorban szervi oldalról vizsgálják, az ebben szerepet játszó lelki tényezők pedig hátterébe szorulnak. Annak dacára történik mindez, hogy az esetek nagy százalékában igazolható testi elváltozás hiányában sem jön létre terhesség. Ilyenkor funkcionális meddőségről beszélünk.
A legmodernebb technika segítségével ma már el lehet érni, hogy a hormonálisan előkészített női szervezetnek „csak” be kelljen fogadnia saját megtermékenyített petesejtjét, az esetek döntő többségében azonban ez nem sikerül. Ha mégis, ezután a természetes úton megfogant babáknál nagyobb arányban fordulnak elő vetélések, koraszülések és alacsony súllyal születések. Joggal vetődik fel tehát a kérdés, mi állhat ennek hátterében.
Korunk népbetegsége: a stressz
Logikusnak tűnik – és számos vizsgálattal biológiailag is alátámasztható – hogy a meddőség kialakulásában a krónikus stressz nagy szerepet játszik. A rohanó világhoz való alkalmazkodás testünket oly módon alakítja át, ami megakadályozza a teherbeesést (lásd Szendi Gábor A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése című cikkét.) Evolúciós szempontból nyilvánvaló, hogy egy állapotos nő kiszolgáltatott helyzetben van, túlélési esélyei a gyermek fogantatása után lecsökkennek. Tehát ha a nő szervezete vagy környezete evolúciós kalkulációk szerint nem alkalmas az utód kihordására és felnevelésére, akkor az evolúciós védelmi mechanizmusok a terhesség megtapadását (kihordását) megakadályozzák.