A minőségi időből állítólag kevesebb is elég!

Vajon a szülők, különösen az anyák elegendő időt töltenek el csemetéikkel? A legtöbb szülő elgondolkodott már ezen – és lelkiismeretfurdalása lett. Pedig a kevesebb, de minőségi idő sokkal többet ér, mint a mennyiségi.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. április 08. Gyarmati Orsolya

Vajon a szülők, különösen az anyák elegendő időt töltenek el csemetéikkel? A legtöbb szülő elgondolkodott már ezen – és lelkiismeretfurdalása lett. Pedig a kevesebb, de minőségi idő sokkal többet ér, mint a mennyiségi.


És mindez azért van, mert mindenhonnan az ömlik ránk, szülőkre (főleg: anyákra), hogy a gyerekkel együtt töltött idő mennyisége egyenes arányban van a gyermek sikeres jövővel.

Ám egy nemrég készült kutatás ezt megcáfolja. Méghozzá alaposan. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a gyerekkel 3 és 11 éves kora között eltöltött idő mennyisége legfeljebb minimális hatással van arra, milyen kamasz, majd felnőtt válik belőle. Melissa Milkie szociológus, a Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent kutatás vezetője szerint még az is előfordulhat, hogy a szülővel töltött idő kifejezetten rossz hatással van a gyerekre, pl. ha a szülő (különösen az anya) stresszes, kialvatlan, bűntudata van, vagy szorong.

„Az anyai stressz, különösen, ha az anya azért, szorong, mert a munkája és a házimunkája mellett képtelen elég időt szentelni a gyerekének, kifejezetten káros a gyerekekre nézve”, mondta el Kei Nomaguchi szociológus, társszerző.  

Persze ebből nem az következik, hogy szülők és gyerekeik együtt eltöltött ideje ne lenne fontos: a közös olvasás, étkezések vagy egyszerűen egymásra figyelések nagyon is pozitívan hatnak a gyerekekre. Itt csupán arról van szó, hogy az idő mennyisége nem számít annyira, mint azt korábban gondoltuk.

Amy Hsin, a Queens College szociológusa kutatásai során kimutatta, hogy ha a szülők a 6 évesnél kisebb gyerekekkel együtt töltik ugyan idejük nagy részét, de nem csinálnak semmi érdemlegeset (pl. TV-nézésen kívül), az még hátrányos is lehet a gyerekek szempontjából.

A gyerekekkel együtt töltött idő mennyisége sokat nőtt a 70-es évek óta. Az apák például 1965-ben még csupán heti 2,6 órát voltak csemetéikkel, ma pedig ez a szám eléri a 13,7 órát is. Ami azonban ennél döbbenetesebb, az az, hogy a dolgozó anyák annyi időt töltenek most gyerekeikkel, amennyit a nem dolgozó anyák a 70-es évek elején. Éppen ez gondolkodtatta el Milkie-t és kutatótársait: vajon a több idő arányosan ugyanannyi előnnyel is jár?

A kutatásokból kiderült, hogy ha az együtt töltött idő nem minőségi, csupán mennyiségi, akkor nem számít túlzottan. Ami viszont a minőségi időt illeti, az kulcsfontosságú, hiszen a felmérések során kiderült, hogy minél többet van ilyen módon együtt szüleivel egy kamasz, annál kisebb az esély rá, hogy „rossz útra tér”, alkoholt vagy drogot kezd fogyasztani.

Nomaguchi szerint nagyon fontos, hogy az anyák ne stresszeljenek az együtt töltött idő alatt, mivel az kifejezetten káros lehet a gyerekek számára. A kutatók úgy látják, a stressz sokszor éppen abból fakad, hogy az anyák nem érzik magukat jónak, kétségeik vannak saját képességeikkel kapcsolatban többek között abból a valós vagy vélt társadalmi nyomásból fakadóan, hogy egy anya a nap 24 órájában áldozza magát a gyerekeinek.

Milkie szerint nem a mennyiség, hanem a minőségi pillanatok megragadása és kihasználása az, ami igazán számít. „Elég kevesebb idő is, ha az valóban minőségi mind a gyerek, mind a szülő számára.”

Forrás: Washington Post