A nappalim az irodám – kisgyerekkel

Vajon milyen az, amikor az ember (lánya) reggel felkel, összerakja a gyerekeit, aztán a rutinos iskola-óvoda-bölcsőde kör után visszaül az íróasztalához és dolgozni kezd? Na, és mi van akkor, ha a gyerekek még otthon is vannak? Három anyuka mesél tapasztalatairól.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2015. november 24. Gyarmati Orsolya

Vajon milyen az, amikor az ember (lánya) reggel felkel, összerakja a gyerekeit, aztán a rutinos iskola-óvoda-bölcsőde kör után visszaül az íróasztalához és dolgozni kezd? Na, és mi van akkor, ha a gyerekek még otthon is vannak? Három anyuka mesél tapasztalatairól.


Eszter: „Az otthondolgozással kapcsolatos első gondolatom a háláé.”

Eszter hét éve dolgozik otthon kisfia és kislánya mellől – épp azóta, hogy nagyobbik gyermeke megszületett. „Az otthondolgozással kapcsolatos első gondolatom a háláé. Az, hogy éveken át folyamatosan a gyerekeim közelében lehettem, még akkor is nagyon boldoggá tett, ha időnként (na jó, gyakran) egy egész üveg Nutellát is odaadtam volna fél óra csendért vagy egy magányos pisilésért. Ráadásul hihetetlenül megkönnyítette a mindennapok megszervezését, hogy jöhetett akár nyári vakáció, akár bárányhimlő vagy nevelés nélküli munkanap, sosem kellett azon őrlődni, ki vigyázzon a gyerek(ek)re.”

Természetesen, mint mindennek, a távmunka biztosította szabadságnak is ára van, hiszen a home office nem zár be délután 5-kor, dolgozni pedig akkor kell, amikor lehet – azaz, amikor csend van. Például éjszaka. „Amíg egy gyerekem volt, az ő déli alvásidejében és az éjszaka egy részében dolgoztam. Amikor pedig már két gyerek volt a háznál, a nagyobbikkal alkut kötöttem: neki, ha nem akart, nem kellett aludnia a kisebbik déli alvásidejében, de csak olyasmivel foglalkozhatott, ami sem az alvó testvérét, sem a dolgozó anyját nem zavarta. (A hangoskönyv-hallgatás sokat segített — ahogy az is, hogy a gyerekeink számára nagyon hamar világossá tettük a munka, a pénz és a meguzsonnázható Túró Rudi közötti összefüggést). Így tehát a kistesó több órás déli pihenőidejében még kétgyerekes anyaként is viszonylag nyugodtan tudtam dolgozni, s ezekhez az órákhoz jött a szinte bármeddig nyújtható éjszakai műszak.

Ez a ritmus természetesen fárasztó, viszont nagyszerű töltekezési lehetőséget is rejt — hiszen minden délben és este átléphetünk a saját univerzumunkba: teljesen külön bejáratú felnőtt világunkba. A hatékony távmunkához persze nagy önfegyelem és szigorú időbeosztás kell. De lényeges, hogy ne csak a gyerekezős-dolgozós-háztartós feladatainkat tervezzük meg, hanem a pihenőidőét is – ennek a napi-/heti/havi rendbe való beiktatása pont olyan fontos, mint maga a munka!”

Kriszti: „Egyértelműen az előnyök dominálnak!”

Kriszti 2004 óta dolgozik egy győri környezetvédő egyesületnél külföldi kapcsolattartóként. Az a feladata, hogy a szervezet Európai Unió által támogatott projektjeiben részt vevő akár öt-tíz országgal egyeztessen. Nagyjából kéthavonta személyes találkozókon is részt vesz valamelyik EU-s országban, de a köztes időben otthonról dolgozik, Zebegényből.

„A modern kor multimédiás vívmányainak köszönhetően napi szinten tudom tartani a kapcsolatot mind győri, mind külföldi kollégáimmal Mivel két kisgyermek anyukája vagyok, a távmunka nagyban megkönnyíti az életemet. Zebegény kicsi falu, a házunktól csupán pár lépésre van az iskola és az óvoda. Reggel elviszem a gyerekeket, aztán öt perc alatt hazaérek és már kezdhetem (folytathatom) is a munkát. Ennek több előnye is van: egyrészt mindig ott vagyok a gyerekeimnek, másrészt, ha betegek, akkor sem kell szabadságot kivennem. Nincs ingázás, nincs utazásból fakadó időveszteség. Természetesen otthonról dolgozó anyukaként időnként nagyon nehéz az élet két nagy szeletét, a munkát és a magánéletet elválasztani egymásról, s ez komoly tudatosságot igényel, de ha mérlegre teszem e munkatípus előnyeit és hátrányait, egyértelműen az előnyök dominálnak.”

Dóra: „Számomra az otthondolgozás hatalmas biztonságérzetet ad!”

Dóra nyolc évig volt gyesen három gyerekével. Akkor kezdett távmunkában dolgozni, amikor a legkisebb is óvodás lett. „Óriási szerencsének tartom, hogy ilyen lehetőséget kaptam, mert egyrészt a vidéki kisvárosból, ahol élünk, nagyon nehéz lett volna megoldani a napi ingázásból fakadó problémákat (lásd: ki viszi a gyerekeket reggel és ki hozza őket haza az óvodából, iskolából), másrészt úgy éreztem, nagyon fontos, hogy még akkor is sokat legyek jelen az életükben, amikor már nem olyan kicsik. Éppen ezért vagyok rendkívül hálás a sorsnak – és a főnökömnek – hogy a Magyarországon egyelőre még nem annyira elterjedt home office-rendszerben dolgozhatok.

A nappalim tehát immár négy éve az irodám is. Ennek számtalan előnye van: két munkafázis között van idő a háztartás követelte kisebb feladatokra. Ha kész vagyok egy cikkel, fordítással, elsétálhatok a postára, boltba, megoldva ezzel némi testmozgást és a bevásárlást, csekkfeladást is. Gyönyörű helyen lakunk, így valóságos ajándék, amikor kinézek az ablakon, és a visegrádi helyek panorámájában gyönyörködhetem. Ha pedig felhívnak az iskolából, hogy a kisfiam megint beleesett egy pocsolyába, öt perc alatt tudok neki vinni száraz ruhát. Számomra az otthondolgozás hatalmas biztonságérzetet ad – azt, hogy mindig tudok ugrani, ha bármelyik gyerekemnek szüksége van rám.

A főnököm nagyon megértő, és elnézi, ha időnként a gyerekes elfoglaltságaim miatt meg-megcsúszok egy-egy határidővel. Cserébe viszont mindent megteszek azért, hogy ilyen helyzet minél ritkábban forduljon elő. De hát erre valók az éjszakák, nemigaz?”