A szülőtartás gyakorlata

A gyerektartásról már hallottunk. A szülőtartás viszonylag új fogalom, ami az elmúlt hetekben ütötte meg a fülünket. Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogásszal beszélgettünk a részleteiről.

Családháló: A szülőtartás egy új törvény?

Farkas Zsuzsanna: A törvényi változások 2013-ban az alaptörvénnyel összehangolva nevesítették azt a lehetőséget, most már kötelezést, hogy a nagykorú gyermek a szülőjét eltartani köteles.

Most 2016-ban, az Országgyűlés elé benyújtott törvényjavaslat alapján a Polgári Törvénykönyv változását fogja elhozni, ami ezt a kötelezettséget egy újabb szintre emeli, sokkal határozottabban és sokkal egyértelműbben rögzíti azt, hogy a nagykorú gyermeknek milyen kötelezettsége van szülőjével szemben, itt fontos kiemelni, hogy rászoruló szülőjével szemben. Ezen a jogintézményen belül egy újfajta, szigorúbb kötelezettséget próbált a jogalkotó felállítani.

CSH: Társadalmilag is sok kérdést vet fel, de jogilag hogy határozzák meg, ki az aki rászorul erre az eltartásra?

FZS: A rászorultság fogalma és meghatározása a törvényben is lefektetésre került, bármilyen vita esetén azonban a bíróság dönt arról, hogy az érintett ügyben valóban fennáll-e a rászorultság.

Ilyen rászorultság lehet: életkorból fakadóan, egészségi állapotból fakadóan – tehát hogyha valaki az idős korából fakadóan már nem képes ellátni saját magát vagy olyan egészségügyi problémája áll fenn, amely miatt szintén nem képes ellátni magát vagy pedig olyan betegsége van, amely a rendelkezésre álló nyugdíjából nem fedezhető, ezek azok az alapesetek amikor egyáltalán szóba kerülhet az, hogy valakinek a gyermekéhez kell fordulni és tartást kell igényelnie.

CSH: Felmérhető, hogy ez a gyakorlatban, jogi szempontból mit jelent? Ennek a döntésnek milyen következményei lehetnek? Például van egy gyerek, 20-30 éve nem tartja a kapcsolatot a szüleivel – jogilag kötelezhető az eltartásra?

FZS: Nem feltétlenül. A gyereknek joga és lehetősége, hogy bizonyítsa, hogy a szülő érdemtelen a tartásra például azt kell tudni a nagykorú személy tartásáról, szemben a kiskorúéval, hogy egy vélelem nem áll fenn, a rászorultság. Tehát amíg egy kiskorút azért kell tartania a szülőnek, mert vélelmezzük, hogy ő nem tudja saját magát ellátni, a nagykorúnál, szülőnél ezt bizonyítani is kell.

Ilyen esetben, ha a gyermek tudja azt bizonyítani, hogy mondjuk hosszú évtizedek óta elhúzódó családi viszály áll fenn vagy bármilyen egyéb körülmény, akkor természetesen lesz lehetőség arra, hogy ő mentesüljön ez alól a tartási kötelezettség alól. Ez persze minden szempontból egy nagyon nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy Magyarországon ennek a jogi gyökerei és jogi gyakorlata nincs még annyira elmélyülve, hogy bármit is lehessen erre mondani. Illetve nem tudjuk, hogy fognak változni ebben az eljárási metódusban a bíróságoknak a hozzáállása, az alapvető értékítéletük. Itt nagyon sok nyitott kérdés van, és abból kell kiindulni, hogy Magyarországon ez nem egy bevett jogi intézmény, tehát ezt új alapokról kell majd indítani.

CSH: A jogban, ha olyan törvényt fogadnak el, aminek nincs még gyökere – ahogy említette. Ezt változtathatják, miután a gyakorlat azt mutatja, hogy nem működik, vagy nem jól működik?

FZS: Most jelenleg próbaperek folynak. Jelenleg azt vizsgálják meg, hogy egy ilyen esethez miként áll a bíróság és annak tükrében látják majd, hogy a későbbiekben milyen olyan háttér – akár kollégiumi háttér, akár állásfoglalás – szükséges ahhoz, a bíróság részéről, ami kicsit mederbe tereli majd a megfelelő ügymenetet. Az is kérdés még, hogy hányan lesznek, akik elmennek majd bíróságra ezért, hogy a tartásra vonatkozó igényüket érvényesíteni tudják. Mivel ez nem automatikus, és hogyha a felek között nincs egyező akarat, akkor ebből bírósági eljárás lesz, tehát ez majd egy jövőbeli kérdés, hogy egyáltalán hányan jutnak el a bíróságig. Mert ez minden esetben a családi, belső viszonyoknak a kitárását is jelenti, vagy jelentheti a bíróság számára, amit azért nem mindenki szeret.

CSH: Ha valakit köteleznek arra, hogy eltartsa a szüleit, akkor ez miként jelenik meg a gyakorlatban?

FZS: A tartás történhet pénzben és történhet természetben. A pénzbeni tartás egyértelmű: hozzá kell járulni a szülők mindennapjaihoz anyagilag. Körülbelül úgy, mint egy életjáradék.

A természetben való tartás mást jelent, az nem feltétlenül anyagi hozzájárulást, hanem gondoskodást, odafigyelést, ápolást jelenthet vagy ehhez külső intézményeknek a bevonását: szakképzett ápoló felfogadását, az ő díjának a fizetését. Tehát ez függ a tartásra szoruló szülő egészségi állapotától, korától, rászorultságától, és ettől függően kerül majd megállapításra. Nem minden esetben a pénz a megoldás egy ilyen helyzetre, ha már eljutunk idáig, akkor sokan gondolják, hogy jó, befizetek minden hónapban 10 ezer forintot édesanyám bankszámlájára és ezzel rendben van, de azért tudjuk, hogy az idős kor nem csak ezt jelenti, és nem csak ezt a problémát hozza magával, hanem inkább az egészségügyi problémáknak a kezelését vagy akár az elhelyezést, ha éppen demencia lép fel.

CSH: Arra már van megoldás, ha valaki természetben tartja el a szüleit, akkor ezt ellenőrzi valaki?

FZS: Jelenleg az ellenőrző mechanizmust nem ismerem, és erre még utalást sem találtunk, de a háttérben a gyámhivatal ott van, ha a tartásra szoruló bejelenti, hogy nem valósul meg a bíróság döntése, akkor az illetékes gyámhivatal lesz majd az a szerv, aki ezt ellenőrizni tudja.

Külföldön élő tartásra kötelezett nagykorú gyermek esetében például a gyakorlat nem tudom, hogy lesz, miként lehet figyelmeztetni, hogy tartsa be a döntést.