A tápszernek nincs helye a fenntartható jövőben

Világszerte évente kb. 11,5 milliárd dollárt költenek a szülők tápszerre, amely amellett, hogy rendkívül drága, kevésbé egészséges és semmiképp nem annyira környezetbarát, mint az anyatej, ami mindig elérhető, személyre szabott és ingyen van.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2014. február 19. Gyarmati Orsolya

Világszerte évente kb. 11,5 milliárd dollárt költenek a szülők tápszerre, amely amellett, hogy rendkívül drága, kevésbé egészséges és semmiképp nem annyira környezetbarát, mint az anyatej, ami mindig elérhető, személyre szabott és ingyen van.


Annak érdekében, hogy kevesebb babát etessenek tápszerrel, a WHO és az UNICEF az elmúlt két évtizedben azon dolgozott, hogy a kórházak világszerte bababarátabbakká váljanak. A kezdeményezés többek között azt is szem előtt tartotta, hogy az újdonsült anyukák, ha nem muszáj, ne tápszerrel etessék kisbabáikat. Ennek érdekében felvilágosították a kismamákat a szoptatás előnyeiről, segítettek nekik a szoptatás megtanulásában, és igyekeztek leállítani a kórházakba ömlő ingyen tápszerminta-áradatot, ami arról győzi meg az anyákat, hogy maga a kórház is a tápszert részesíti előnyben a szoptatással szemben.

A programnak meglett az eredménye: eddig 134 országban 15 ezer kórház csatlakozott a keveesebb tápszer-mozgalomhoz. Még Amerika -ahol a legkevesebb a szoptató anyák aránya – is beszállt 172 kórházzal, és egyezett bele a bababarát akkreditációba 2014 elejére.

Ugyanakkor ennyi nem elég ahhoz, hogy a globális tápszergyártás ellen fel lehessen venni a harcot. Ez az iparágat ugyanis sok-sok millió dollárral támogatják számos országban, amelyek közül sokban maguk az egészségügyi szervezetek állítják azt, hogy az anyáknak hat hónapnál tovább semmiképp nem kell szoptatni a gyermekeiket.

A WHO-nak és az UNICEF-nek a több évtizednyi, nem túl sikeres erőfeszítései helyett globális támadásba kellene lendülnie. A WHO korábban már sikeresen bevezette a dohányipari termékekre vonatkozó kontrollt, s ugyanígy el lehetne érni, hogy a tápszereket se reklámozhassák, vagy osztogassanak világszerte ingyen mintákat az édesanyáknak. Persze mindez azt is megkövetelné, hogy a kórházak sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak a szoptatás megtanítására és megszerettetésére, az államoknak többet kellene fizetniük az anyáknak, hogy otthon maradjanak, és legyen idejük elég ideig szoptatni a kisbabájukat, stb.

A tápszer nem helyettesíti az anyatejet, még akkor sem, ha a reklámok ennek az ellenkezőjét állítják. Az elmúlt évtizedek során nagyívű kutatások sora bizonyította be a szoptatás előnyeit – mind az anya, mind a baba számára. A szoptatás egy sor betegség kialakulásának kockázatát csökkenti, köztük a bölcsőhalálét, az asztmáét, az I-es és II-es típusú cukorbetegségét, de még az elhízásét is. Azok a nők, akik nem szoptatnak, nagyobb eséllyel betegednek meg mell-, vagy méhnyakrákban, és komolyabban érinti őket a cukorbetegség kialakulásának kockázata.  

Fontos szempont az is, hogy a tápszervásárlás elképesztő anyagi kiadásokat jelent, miközben az anyatej teljesen ingyen van és a lehető legjobb összetételben tartalmazza mindazt, amire egy kisbabának szüksége lehet.

A WHO úgy véli, ha a világ gyermekei életük első hat hónapjában kizárólag anyatejet kapnának, 1,5 millióval kevesebb, öt évesnél fiatalabb kisgyermek halna meg évente. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a műanyag cumisüvegek nagy százaléka mérgező anyagokat (pl. BPA-t) tartalmaz, nem beszélve arról az elképesztő mennyiségű energiáról, amely a tápszergyártáshoz kell. Sokkal több anya tudna szoptatni, mint ahány most teszi, azok pedig, akik számára ez nem megoldható, mindig van segítség másoktól kapott anyatej formájában.