„A várandós nők nem tudják, hogy kell szülni!”

 „A szülés kiszámíthatatlan. Nem tudod irányítani, így az a legegyszerűbb, ha hagyod, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.”

Ezt annyiszor hallottam már, valahányszor várandós voltam, és azon kívül is: terhes anyukáktól, vagy akár a helyi kávézóban, hogy azt el sem tudom mondani. A nőknek állandóan ezt sulykolják a fejükbe: „Ugorj fel az ágyra, úgy, jó kislány, hagyd csak ránk az egészet és meglátod, hamar túl leszel a dolgon.”

Hál’ Istennek azonban úgy tűnik, egy ideje változnak a dolgok. Egy, a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NICE) által kiadott javaslat szerint minden nőnek rendelkezésére kellene bocsájtani minden adatot arról, hogy hol mennyire biztonságos szülni, mit mutatnak a statisztikák pl. abban a városban, ahol szülni fog annak érdekében, hogy a nők a számukra lehető legjobb, és legnagyobb biztonságérzetet okozó döntést tudják meghozni.  

Ina May Gaskin

A NICE úgy véli, a nőket informálni kellene az adott régió szüléssel kapcsolatos tudnivalóiról is, például azzal kapcsolatban, hogy milyen a császármetszések aránya, hány kisbaba születik fogóval, hány gátmetszést csinálnak egy-egy kórházban évente és milyen orvosi kockázatok jellemzik ezt vagy azt az intézményt. Azt is tudniuk kellene, hogy egy-egy kórházban hány kisbaba vesztette életét születés közben vagy után…

A Telegraph cikkírója üdvözli ezeket a folyamatokat, de még tovább menne: „Ha várandós vagy, változz át detektívvé. Olvass el minden születési statisztikát, ami azokat a kórházakat érinti, ami szóba jöhet szülési helyszínként nálad. Hasonlítsd össze a helyi és az országos adatokat. Ha azt látod, hogy az adott kórházban a császármetszés aránya 22 százalék, míg az országos átlag 14,7 csupán, kérdezz utána, miért van így.

Brazíliában a magánkórházakban 80 százalékos a császárok aránya, míg az államiakban 40. Amerikában 1965-ben 4,5 százalék volt a császármetszések aránya. Ma 32 %. Vajon a brazil és az amerikai nők ennyire ne tudnának szülni? Persze, hogy tudnának. Csak épp nem engedik nekik.

Amikor először voltam várandós, lenyűgözött és egyben mélységesen megerősített Ina May Gaskin világhírű szülésznő egyik írása, a Farm Tennessee-ben. Gaskin 1970 óta minden egyes, az általa vezetett születésházban történt szülésről készített feljegyzéseket: 40 év alatt kb. 3000-et. A Farmon mindössze 1,7 százalék volt a császármetszések aránya, miközben a szülések 95 százaléka semmiféle beavatkozást nem igényelt. A fennmaradó 3,3 százalékot komplikáció miatt kórházba vitték.

Ám még ők is azt mondják, hogy azt, ami a nőkkel történik szülés közben, teljes mértékben a természet irányítja és nemigen lehet ezt befolyásolni. Mármint nekünk, nőknek. Én pedig úgy gondolom, itt az ideje, hogy visszaszerezzük az irányítást saját szüléseinket illetően. Kérdezzünk és kutassunk, mielőtt szülünk. Mert az, hogy mi csupán annyit tehetünk, hogy szépen hanyatt fekszünk és hagyjuk, hogy a természet intézze a dolgot, egy nagy-nagy tévhit. Ami végre, szépen, lassan, egyre több helyen kezd megszűnni.

Forrás: Telegraph (via)