A várandósgondozás vizsgálatainak pontosítását sürgeti az ombudsman
Ellentmondásos és bizonytalan, hogy a várandósgondozás körében pontosan mely szűrő- és laboratóriumi vizsgálatok kötelező jellegűek, amelyek elmulasztásához akár súlyos jogkövetkezmények társulhatnak - állapította meg egy vizsgálat során Székely László ombudsman, aki most a szabályozás egyértelműsítését, valamint a jelenlegi aggályos gyakorlat megszüntetését sürgeti.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala közleményében számolt be arról, hogy egy civil jogvédő szervezet fordult a biztoshoz a várandósgondozás kapcsán tapasztalt jogértelmezési és jogalkalmazási problémákkal. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, elsősorban a védőnők általános gyakorlata szerint ugyanis a várandós nők számára kötelező jellegűek a várandósgondozásról szóló rendeletben részletezett vizsgálatok. Rendszeresen előfordul, hogy ha a várandós nő nem vesz részt e vizsgálatokon, akkor azt a jelzőrendszer tagjai a magzat (a születendő gyermek) súlyos veszélyeztetettségeként minősítik, és a megszüntetése érdekében jelzik is a gyermekvédelem felé. Ennek nyomán gyámhatósági intézkedésekre is sor kerülhet, végső soron a gyermeket ki is emelhetik a vér szerinti családjából.
Az ombudsman jelentése kitér arra, hogy az alapellátási törvény a védőnő feladataként nevesíti a várandós anyák gondozását, az anyaságra való felkészülés segítését, a várandós anyák gondozását. Ennek kapcsán azt is kifejtik, hogy a várandós és gyermekágyas anya, a kiskorú gondozója és törvényes képviselője köteles együttműködni a védőnővel. Ha a várandós anya nem működik együtt, akkor a védőnő írásban értesíti a család- és gyermekjóléti szolgálatot, a gyámhatóságot, a háziorvost, a házi gyermekorvost.
Ez az értesítés – a biztos álláspontja szerint – azonban nem azonosítható a magzat (a születendő gyermek) súlyos veszélyeztetettségének automatikus jelzéseként. A jelzés kézhezvételét követően ugyanis elsősorban a gyermekjóléti szolgálat munkatársának a feladata annak az eldöntése, hogy az érintett magzat egészséges fejlődése érdekében szükség van-e további intézkedésekre.
Így például a védőnő akkor lesz köteles a család- és gyermekjóléti szolgálatnál jelezni, ha megítélése szerint a várandós nő életmódja (például alkohol- vagy drogfogyasztás), körülményei (közöttük a káros lakhatási körülmények) veszélyeztetik a magzat egészséges fejlődését.
A biztos jelentésében azt is tisztázta, hogy a magzat súlyos veszélyeztetettségére vonatkozó jelzést, valamint a gyámhatósági eljárás kezdeményezését önmagában az a tény nem indokolhatja, hogy a várandós nő nem veszi igénybe a számára nem kötelező jelleggel előírt egészségügyi szolgáltatást, a nem kötelező szűrővizsgálatokat.
Az ombudsman megállapította, hogy sérti az önrendelkezési jogot és a jogbiztonság követelményét a megoldás, ha a védőnők a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva automatikusan azért jeleznek a gyermekjóléti szolgálatnak, mert a várandós nő nem vesz részt a nem kötelező jellegű orvosi, laboratóriumi vizsgálatokon. Ezért Székely László felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy a “várandósgondozás” egységes fogalmának használatával a hatáskörébe tartozó ágazati jogszabályokból vezesse ki a “terhesgondozás” elnevezést.
Az ombudsman arra is felszólította a minisztert, fontolja meg a várandósgondozásról szóló rendelet és az alapellátási törvény pontosítását, egyértelműsítését. „A miniszter lépjen fel annak garantálására, hogy a védőnők az ombudsmani jelentésben foglalt szempontok szerint végezzék a várandósgondozási munkájukat. Ha pedig szükségesnek látja, akkor a tárca vezetője fontolja meg a hatályos Védőnői Szakfelügyeleti Iránymutatás megfelelő kiegészítését” – fogalmaz közleményében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala.
