A világmindenség éneke

A kozmosz titkait évezredek óta kutatja az emberiség. Ellis Potter 3 elmélet a mindenségről című könyve a Nagy Titokról, az ember istenkereséséről szól.

„Ha valaki képes őszinte kérdéseket föltenni, az annak a jele, hogy él” – fogalmaz könyvében a tizenöt évig zen-buddhista szerzetesként egy dél-kaliforniai kolostorban élt író. De ez a megélés nem gátol meg bennünket abba, hogy újra és újra feltegyük az életünket körbeölelő világra vonatkozó kérdéseinket – akár hívők vagyunk, akár nem. Mi a valóság? Mi az emberi élet értelme? Miért szenvedünk? A Harmat Kiadó gondozásában a napokban megjelent rövid kis könyvben – J. Füstös Erika nagyszerű fordításában – Ellis Potter, a nemzetközi előadó három fő világfelfogást elemez, amelyek mindegyike más-más választ ad ezekre az örök kérdésekre. A három világfelfogás: az „Egy-be” vetett hit, amely Potter szerint nem egyenlő a monoteizmussal (monizmus), a főként Távol-Keleten uralkodó, az ellentétek harmónián alapuló dualizmus és a keresztény Biblia alapján ábrázolt szentháromsághit (trinitizmus) ontológiai elemzésével kissé elvont fogalmi gondolkodásra hívja az olvasót. E három nézet alkotja számára a három kört a mindenségben. Potter világos és meggyőző nyelven mutat rá, hogy e három világszemlélet, illetve a reménység, amit az emberiségnek felkínálnak, merőben eltérő képet fest a mindennapi valóságról csakúgy, mint életünk végső céljáról.

Miután Potter rendszeresen tartott előadásokat Európában, egyik útja során Svájcban, mely aligha nevezhető a kereszténység fellegvárának, Francis Schaeffer által alapított keresztény kulturális és teológiai közösségben jutott Krisztus-hitre.  A www.evangelikus.hu oldalon a napokban megjelent kiváló interjúban Potter hangsúlyozza: „Azt gondolom, hogy Isten alkotott mindenkit és ő tette az örökkévalóságot mindenki szívébe. Az emberek nem tudják elnyomni az örökkévalóság iránti vágyukat, ezért keresgélnek mindenfelé. Európában és az Egyesült Államokban a kereszténység több értelemben is elbukott. A liberalizmus kilúgozta, a társadalom szélére sodródott, individualista élménnyé redukálódott. Bár évszázadokon keresztül „az igazságként” tartották számon, ahelyett egy lehetőséggé vált.”

Hitben kell élni…

Szintén ezen interjúban idézi fel az író megtérésének történetét, mely bizonyára nagyban hozzásegíthette hármas kozmoszelméletének kialakításához: „Európában találkoztam egy régi ismerősömmel, aki éppen a L’Abri közösségbe tartott, amit Francis Schaeffer alapított. Ez egy szemlélődő közösség, amelynek három alapvetése van. Az egyik, hogy hitben kell élni, mi egy elég radikális út. Ha L’Abriban dolgozol, akkor tilos támogatásokat gyűjteni, csak imádkozni kell. Nincs adománygyűjtés, se hirdetés, csak imádság van. Ez tehát nagyon passzívnak tűnhet, de a második alapvetés az, hogy szolgálni kell. A vendégszeretet nagyon fontos és azoknak az embereknek a fogadása, akiket az Isten ebbe a közösségbe küld. A harmadik alapvetés az pedig az, hogy őszinte kérdésre őszinte választ kell adni. Minden emberi kérdést elfogadnak, tiszteletben tartanak és megpróbálják megválaszolni azokat. L’Abriban az emberek közösségben élnek, és befogadják azokat, akik hozzájuk betérnek.”  A ma már tanító-lelkipásztorként Svájcban élő tiszteletes szerint a világunkat uraló káosz és szenvedés elől a kereszténység megoldás, vagyis az, hogy „a Teremtő személyesen belép a teremtett világba, egy lesz közülünk, hús-vér emberi lénnyé alakul.” Ellis Potter ezen összegzése különösen fontos üzenetet hordoz számunkra – különösen  Húsvét közeledtén, amikor a Feltámadás hajnalán a megváltott világmindenség megkönnyebbült énekre kel.