A zene és hangok elképesztő hatása a gyermek fejlődésére

A pozitív változásokat számos tudományos adat is bizonyítja. Leginkább saját énekhangunkat érdemes bevetni. Még akkor is, ha kétségeink vannak a képességeinket illetően.

Minden gyerek muzikális – nem csoda, kilenc hónapig hintáznak az anyaméhben szívverésünk ritmusára. A meghitt közös éneklés nemcsak erősíti a kapcsolatot, hanem sok szempontból fejleszti is a kicsiket.

– Zenehallgatással, énekléssel nagyon korán, már a tizenhatodik héten kapcsolatot teremthet magzatával a kismama, hiszen a belső fül segítségével ekkor már érzékel hangokat a baba: hallja a mamája vérkeringésének, emésztésének zörejeit, a magzatvíz miatt kissé tompábban a külvilágból érkező hangingereket, és a csontok hangvezető képessége révén kevésbé torzítottan az anya beszédét. És ha a kismama dúdol vagy énekel a terhesség alatt, akkor még izgalmasabb hangélményt nyújt a méhen belül hallgatózó kicsinek.

A hallás a huszonnegyedik héttől tekinthető teljesen kifejlettnek, ilyenkor már egyértelműen reagál a külvilágból érkező zörejekre a magzat: élénk mozgással fejezi ki nemtetszését, amikor hirtelen zajokat hall, ha túl hangos a film moziban, vagy túl erős a basszus a koncerten – mondja Asztalos Kata tanársegéd, aki a Szegedi Tudományegyetemen a zenepszichológia területén végez kutatásokat.

Emlékek a pocakból

Ma már azt is tudjuk, hogy az újszülöttek emlékeznek az anyaméhen belül hallott hangokra, hiszen egyértelműen erősebben reagálnak az anya hangjára, illetve a magzati korban már hallott zenékre. Ezeket az auditív emlékeket felhasználva az állandóság és biztonság érzetét adhatjuk meg tehát a babánknak, ha olyan zenéket hallgatunk, vagy azokat a dalocskákat énekeljük, amelyeket már a pocakban is hallott. Egyes kórházakban éppen erre a tapasztalatra alapozva nyugtatják meg a szívdobogás hangjával vagy a tenger zúgásával az édesanyjuktól elválasztott piciket.

– Három-négy hónapos kortól kezdenek a kicsik igazán aktívan figyelni a zenei hangokra, így éberebb periódusaikban hallgathatunk velük lágy, egyenletes hangerejű zenéket, amelyekben nincsenek váratlan hangok vagy futamok, de a túlingerlés elkerülése érdekében ne tartson túl hosszú ideig – tanácsolja Asztalos Kata. – A kisgyerekek ugyanis még kevésbé tudják szelektálni a hozzájuk érkező hangokat, és sokkal kifinomultabb a hallásuk, mint a felnőtteké, így a folyamatos zene rendkívül fárasztó nekik.

Ezért ha magunkkal kell vinnünk őket egy hangos eseményre, akkor érdemes speciális zajvédő fülhallgatót tenni a fülükre, mert egy többórás, dübörgő koncert olyan túlstimulálást okozhat, ami később, felnőtt- vagy idős korban a hallás gyorsabb romlásához, akár halláskárosodáshoz vezethet.

Énekeljünk együtt!

Minden hangszóróból szóló zenénél jobban hat azonban a gyerekekre, ha a szüleik énekelnek nekik. Sokan vonakodnak ettől, mert nem tartják szépnek a hangjukat, vagy félnek, hogy hamis lesz a dal. Asztalos Kata szerint viszont ennek nincs jelentősége, hiszen úgyis az a fontos, hogy az éneklés személyessége, érzelmi telítettsége már a legkisebbeknek is azt sugallja: “figyelek rád, boldog vagyok veled”.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!