“Ahol a legjobb barátok készülnek”
Jól eltalált ajándékot kapni mindig nagyszerű érzés. Segítségével kifejezhetjük, hogy az, akinek az ajándékot adjuk, különlegesen fontos számunkra, mivel vettük a fáradtságot, hogy végiggondoljuk, mi az, aminek igazán örülne. De vajon mi a helyzet a gyárilag személyre szabható gyerekjátékokkal? Ugyanezt az üzenetet közvetítik? Vagy merő marketing az egész?
Jól eltalált ajándékot kapni mindig nagyszerű érzés. Segítségével kifejezhetjük, hogy az, akinek az ajándékot adjuk, különlegesen fontos számunkra, mivel vettük a fáradtságot, hogy végiggondoljuk, mi az, aminek igazán örülne. De vajon mi a helyzet a gyárilag személyre szabható gyerekjátékokkal? Ugyanezt az üzenetet közvetítik? Vagy merő marketing az egész?
Enyém, mert rajta van a nevem
A gyerekek különösen érzékenyek arra, hogy saját dolgaik vegyék őket körül. Minél sajátabb, annál jobb. Ezt az igényüket szolgálja ki sok-sok egyénivé varázsolható játéktípus. A legegyszerűbb elgondolás, amikor a gyerek beleírhatja a nevét, vagy beragaszthatja a megfelelő fényképét egy füzetbe, könyvbe, kiadványba. Létezik már eképpen “csak az enyém”-autós táska, bútor, plüss, bányászlámpa (!), sportfelszerelés… tulajdonképpen kár is sorolni, a lista végtelen.
Nem fogunk most azon rágódni, mennyire estek át egyes cégek a ló túlsó oldalára, mert mindig voltak és lesznek ilyenek. A gyerek az egyik legnagyobb biznisz, mindent el lehet adni, bármilyen gagyi is. (Kedvencünk a nyúlós ragacs, amit, ha odavágunk a falhoz, ott marad. Ezért pénzt adnak emberek. Lehet sorolni a játékipar hasonló gyöngyszemeit!)
Én és a kis tükörképem
Vannak tehát cégek, akik tökélyre fejlesztették a személyre szabottságot. Az egyik ilyen a MyTwinn. Hogy a twin (iker) szót miért írták két n-nel, az rejtély, mindenesetre a katalógusból süt a profizmus. A játék lényege, hogy elkészítik a gyerek (leánygyerek, természetesen) miniatűr, játékbaba-megfelelőjét, mását. Egy űrlapon előre ki kell választani, milyen hajat, ruhát, szemszínt szeretne a kis delikvens. Megadható a baba magassága, derékbősége, sőt, még az is, hogy hol legyenek rajta a szeplők, anyajegyek, és még fülbevalót is kaphat – extraként.
A ruhát – mesterfogás ez is! – a történet mindkét szereplője, kislány és baba is – megkapja saját méretében, s innentől semmi nem állhat útjában a boldogságnak és a kiegészítők végtelen ideig történő bővítésének. Bútorok, ékszerek, babaápolási szerek, különböző szabadidős tevékenységekhez szükséges ruhák és eszközök…mind mind gyönyörűen kivitelezve. Ha pedig bármi történik a babával, akkor el lehet küldeni őt postán a “babakórházba”, ahol újabb tetemes összegekért megjavítják, azaz – elnézést – meggyógyítják. Egy megrongálódott hajért például 100 dollárt kérnek. Ha jól utánaszámolunk, ennyit bárki ad borítékban az orvosnak, nem?
A baba ruhával, felszereléssel 100 ezer forint alatt nemigen úszható meg, de szerencsére nem is nálunk árulják, Amerikában pedig ez az összeg sokaknak nem összeg.
Szárnyát szegve a képzeletnek?
Persze, ahogy a cikket írjuk, elősejlik a Waldorf-baba tökéletesen egyszerű, szándékosan kifejezéstelen arca, és máris azon gondolkodunk, vajon melyiktől lesz boldogabb a gyerek? Hiszen a csilli-villi hasonmásnak nehezen áll ellen egy 6-7 éves kislány, de az újabb és újabb trendi darabok és kellékek kiegészítése, valamint a versengés a barátnőkkel nem feltétlenül tereli jó irányba a dolgot. A fantáziát pedig háttérbe szorítja, hogy itt tényleg minden előre kitalált, mint egy középkategóriás hollywoodi filmben.
Mackógyár
Nagy kedvencek az egész földkerekségen a Build-A-Bear cég játékai is. Az alapító Maxine Clark ötlete az volt, hogy a vásárló kiválaszt egy plüssállatot és szó szerint felruházza: vesz neki ruhácskát, kiságyat, cumit, stb. Abszolút nem eredeti, viszont olyannyira működik, hogy 2007-ig 50 milliót adtak el a plüssökből, és jelenleg négyszáz boltjuk van 16 országban. A mottójuk pedig: “Ahol a legjobb barátok készülnek.”
Az a bizonyos mosoly
Kedves szülők, nehogy félreértsétek, eszünkben sem jut titeket kritizálni! Teljesen természetes, hogy mindannyian azt szeretnénk kiválasztani a boltban a gyerekünknek, aminek a legjobban örülnek, és ha ez egy újabb póni, barbie, vagy pókember-figura, akkor sokszor félretesszük előítéleteinket és fizetünk, abban a biztos tudatban, hogy hamarosan láthatjuk gyermekünk felragyogó szemét és mosolyát. Mi most kifejezetten arra próbálunk rámutatni, mi az, ami érték, és mi az, amit csupán üzleti érdekek vezérelnek – ügyesen álcázva a legtökéletesebb csomagolásban.
Úgy véljük, egy gyereknek nincs szüksége arra, hogy a mackóján, babáján rajta legyen az anyajegye, vagy neve. Nem ettől lesz egyedi. Hanem attól, hogy éjszaka a sötétben elsuttoghatja neki titkait. Hogy anyától és apától kapta. Hogy kicsit szakadt a füle, de éppen ezért még jobban szereti. Ebben nincs semmi biznisz. Éppen ettől működik…
Kólavarázs
S bár nem játék, mégsem hagyhatjuk le a sor végéről a Coca Cola zseniálisan és vérlázítóan egyszerű ötletét: keresztnevet minden üvegre, dobozra! Hogy ez mekkora húzás! Ráadásul be is jött nekik. A Share a Coke (Ossz meg egy kólát!)-kampány hatalmas sikere azt bizonyítja, még a cukrozott kátrány is jobban csúszik, ha rajta van a nevünk. Mert amin rajta van, azt óvodás korunk óta tudjuk, hogy a miénk. És ha még jéghideg is, akkor az tényleg az igazi…