Ahol kövérnek lenni dicsőség – egy szörnyű tradíció nyomában

Egy hatéves kislánynak átlagosan akár napi 20 liter tejet és két kilónyi kölest kell elfogyasztania. Noha a mauritániai kényszeretetés egyértelműen kimeríti az erőszak fogalmát, az anyák mégis ragaszkodnak hozzá, hogy lányaikat minél durvábban felhizlalják, mire férjhez mennek. Az afrikai országban ugyanis csak így lehet jövője egy nőnek…

Mauritániában a lányokat erőszakkal etetik. Szó szerint tömik őket, hiszen minél kövérebb egy lány, annál kelendőbb. Az ún. leblouh hagyománya immár 1000 éve tartja magát és teszi tönkre lányok, nők százezreinek életét évről évre – fizikailag és lelkileg egyaránt.

A nagy testsúly Maruitániában a pénzügyi jólét jele. Éppen ezért ebben az országban a legtöbb kislányra az vár, hogy iszonyú mennyiségű ételt és italt fogyasszanak el naponta, hogy mire felnőnek, bálnaméretűre nőve kívánatos menyasszonyjelöltekké váljanak. A lányok etetését az idősebb nők végzik, a “hízlalók”. Ha a lányok nem esznek eleget, fájdalmat okoznak nekik – például valamelyik végtagjukat két bot közé szorítják, megverik őket. Ha kihányják az ételt, azt is meg kell enniük…

A hagyomány annak ellenére tartja magát, hogy egyre több fiatalabb férfi véli úgy: a hizlalás rossz, elavult és káros szokás. A lányok pedig csak híznak és híznak, s közülük sokan elérik azt a súlyt, amit már életveszélyesnek szoktak hívni. 

Egy generációval korábban az ország női lakosságának harmadát etették erőszakkal gyerekkorában. Mauritánia egyike azon rendkívül kevés afrikai országnak, ahol a lányok több élelmet kapnak, mint a fiúk. Jelenleg az erőszakos etetés nagyjából minden tizedik lányt érint. Őket egészen kis korukban, akár négyévesen kezdik hízlalni vagy otthon, vagy az úgynevezett “hizlalófarmokon”, ahol egy vagy több idősebb nő gondoskodik arról, hogy a lányok elképzelhetetlen mennyiségű, rendkívül hizlaló ételeket fogyasszanak, az evésszünetekben pedig lehetőleg ne mozogjanak. Egy nap alatt háromszor esnek át a gyerekek ezeken a kényszeretetéseken. Ha minden “terv szerint” halad, egy fiatal lány súlya akár a 80 kg-ot is elérheti egy-egy ilyen tortúra végére. Amikor egy lányt elég kövérnek ítéli a társadalom, az egyúttal azt is jelenti, hogy férjhez mehet. 

A hagyomány szerint az elhízott állapot azt jelzi, hogy a férj gondoskodik a feleségéről. Az egyik “hizlaló” nő szerint a lányok sokszor sírnak, sikítoznak az etetések során, ám, ha nem hagyják abba, büntetést kapnak: egyszerűen megtömik őket. “A végén úgyis hozzászoknak”, teszi hozzá magabiztosan a rutinos hizlaló. “Amikor kicsik, nem értik, miért kell enniük, ám mire felnőnek, gyönyörűek és kövérek. Büszkén mutogatják magukat a férfiaknak.”

A kényszerhizlalásnak nagyon komoly következményei vannak. A rövid idő alatt abnormális súlyt elérő kislányok nagy része súlyos egészségügyi problémákkal küzd egész élete során: rendkívül magas koleszterinszinttel, komoly szív- és érrendszeri betegségekkel, szörnyű gyomor- és bélpanaszokkal és magas vérnyomással. Ráadásul ezeknek a kényszeretetett lányoknak rendkívül megrövidül az élettartama.

Köles, olajos kuszkusz, olivába áztatott kenyér és rengeteg tehén-, vagy tevetej – egy átlagos napon ezeknek a lányoknak 16 ezer kalóriát kell bevinniük a szervezetükbe. Ez nagyjából egy felnőtt férfi bodybuilder napi beviteli szükségletének négyszerese, miközben egy négyéves számára az ekkor ajánlott kalóriamennyiség mindössze 1400 kalória. Márpedig amíg a tányér ki nem ürül, nincs megállás. Enni kell. 

Egy korábbi mauritániai kormány sok más nemzetközi és helyi civil szervezettel egyhangúan betiltotta a kényszeretetést, ám a “lázadó” gondolkodású kormányfőt le is váltották, s olyat ültettek a helyére, aki elkötelezett híve az ország hagyományainak… a gyakorlat tehát továbbra is él az országban, noha tény, hogy egyre kevesebb lány esik áldozatul a kegyetlen tradíciónak.