Ahol nem csak a diákok, a táblák is okosak

Vajon húsz-harminc év múlva hogy néz ki majd egy osztályterem, és mennyire fog hódítani a multimédia a tanítás terén? A jóslatok elég menő dolgokat ígérnek, de vajon hasznosak is lesznek?

Ha manapság elhangzik a felhő szó, egyre kevesebben néznek fel az égre, mert a közös netes tárhely ugrik be elsőnek. A valóság kiterjesztett lett (és ez nem ám a projekció, amiről spiri tanfolyamokon hallunk), házakat és művégtagokat nyomtatunk papír helyett, s ezek a technológiák előbb-utóbb óhatatlanul beszivárognak az oktatásba is. Azt, hogy egyre kevesebb helyen oktatnak kézírást, már sokszor megírtuk. Sajnáljuk, helytelenítjük, de úgy tűnik, a jövő generációinak írástechnikája egyre inkább az érintőképernyő simogatásában és tapogatásában merül ki.

S hogy mire számíthatunk? Összeszedtük a legesélyesebb újításokat, amik egy részről színesítik az oktatást, más részről azonban egy sor nagyon jó dolgot elfeledtetnek a gyerekekkel, többek között a távolba merengést hosszú percekig, a puskaírást pici papírokra, a kézzel írással fejleszthető készségeket, a krétacsikorgás hangját, a napló lapjainak szívdobogtató zizzenéseit, az örökké leeső és elguruló ceruzák, tollak, radírok zaját, a könyvek illatát és érintésük élményét…

Kiterjesztett valóság (AR – augmented reality)

Igazából a Google Glass (nem túl nagysikerű) megjelenése óta már sokaknak lehet tapasztalata az AR-rel, aminek lényege, hogy miközben a szemüvegen keresztül nézzük a világot, egy csomó plusz információt is kapunk általa: bejövő hívásokat, elintézendőket, GPS-infókat, játéklehetőségeket és csillagászati ismereteket, ha épp arra vágyunk. Ez utóbbi a Sky Map, ami például nagyon jól jöhet földrajz órán: elég egy téli, tiszta estén kimenni a Google Glass-szal vagy egyéb AR-eszközzel az arcunkon, és máris kiderül, mi hol helyezkedik el az égbolton.

Egy tanár, Andrew Vanden Heuvel már azt is kipróbálta, hogy milyen, amikor az osztálya sok száz kilométerre tőle, az iskolában kivetítőn nézi, amit ő lát a virtuális szemüveggel. Persze a lehetőségek száma végtelen: az AR elrepíthet bármely történelmi korba, földrajzi helyre, bemutathatja a legizgalmasabb fizikai törvényeket, és akár a szomszéd galaxisba is átugorhatunk vele.

3D -nyomtatás

Képzeljük csak el, hogy szükségünk van egy csonka gúlára, de raktára már rég nincs az iskolának! Mit tehet szegény tanár? Hát kinyomtathatja a szuper 3D-s nyomtatón! Na, jó, ez talán nem volt olyan életszerű példa, viszont az tény, hogy egy ilyen eszközzel minden egyes tanuló saját maga modellezhet repülőt, áramkört, vagy bármit, amit a tananyag és a tanár előír. Innen pedig csak egy lépés a saját tervek megvalósítása!

Felhőalapú számítógépezés

„A kutya megette a házi feladatomat” – nos, az ilyesféle kifogás jó ideje lejárt lemez. A házi feladatok elektronikus formában történő megírása és feltöltése egy felhőbe már ma is teljesen általános szokás, ahogy az online osztálynapló és ellenőrző, valamint a digitális könyvtárak is. A tanulók tehát otthonról is elérhetnek minden forrást, amire csak szükségük van az iskolai feladatok elkészítéséhez, és sajnos ez egyúttal azt is jelenti, hogy attól, hogy beteg vagy, nem mondhatod, hogy nem tudtad, mi a házi. Hacsak a kutya meg nem ette a modemet, a routert és az összes zsinórt. Meg a laptopot desszertnek.

Belső közösségi oldal

A legtöbb egyetemnek ma már van saját közösségi oldala, amely arra jó, hogy a hallgatók az oly sokat használt online térben minél egyszerűbben tudjanak egymással kapcsolatot teremteni. Végül is a Facebook is így indult, csak kicsit túlnőtt saját magán. Persze előbbinél a tanároknak is van beleszólásuk abba, mi is zajlik a virtuális világba.

Rugalmas / hajlékony kijelzők

A jegyzetelés továbbra is fontos részét képezi a tanulók feladatainak, bár a füzeteket egyre inkább felváltják a laptopok, notebookok és tabletek. Egyértelmű, hogy előbb-utóbb a papírt és ceruzát teljesen felváltja majd a billentyűzet és a képernyő, ám, hogy a váltás mégse legyen olyan óriási, már fel is találták a szupervékony, hajtogatható kijelzőket (OLED-kijelzők), amelyeket épp úgy lehet kezelni, mint bármilyen papírt.  

Óriás LCD-okosképernyő

Milyen nagy dolog volt, amikor a  fekete táblák mellett elkezdtek megjelenni a fehérek, amelyekre már nem krétával, hanem filccel kellett írni. Aztán érkezett az írásvetítők hatalmát megdöntő projektor, na, és az okostábla, ami nem más, mint egy hatalmas LCD-érintőképernyő végtelen számú interaktív lehetőséggel. Ha elképzeljük, mennyi dolgot lehet egy ilyen táblával tanítani (képek, videók, hangok, videókapcsolat, live screening, stb), akkor máris értjük, miről is van szó: az osztályokban egy óriási okostelefon kel életre, amit a gyerekek úgyis jobban tudnak majd kezelni, mint a tanárok. És kedvük is lesz hozzá.