Aki nem születik meg, az nem is halhat meg

Miért fogy a magyar több mint 30 éve, és ki fog itt dolgozni 30 év múlva? A válasz bonyolult, és még nincs is kész teljesen. Interjú Spéder Zsolttal, a Népességtudományi Kutatóintézet elnökével.++

Orbán Viktor hétfőn azt mondta a parlamentben, hogy a magyar egy veszélyeztetett fajta. 1981 óta egyre kevesebben vannak a magyarok, és elöregszik a társadalom. Lehet-e ez ellen küzdeni?

A társadalompolitika számtalan eszközzel rendelkezik, de a célok eléréséhez jól kell ismerni az öregedést és azokat a népesség fogyását befolyásoló folyamatokat, amelyek bármiféle beavatkozás nélkül is bekövetkeznének. Az a köznapi tény, hogy aki nem születik meg, az nem halhat meg, formálja például egy társadalom korszerkezetét. A halandósági viszonyok elemzésével évjáratokra előre lehet jelezni, hogy hány éves korban várható az elhalálozás. Nyilván ez egy-egy emberre nem bontható le, de a bizonyos évben születettek várható élettartamát előre tudjuk vetíteni.

A kutatásaik azt mutatják, hogy a szülők nem vállalnak annyi gyereket, mint amennyit szeretnének.

Nehéz kérdés, egész Európa ezzel foglalkozik most. A gyermekvállalás egyrészt magánügy, mert a párok döntenek erről, másrészt viszont közügy is, mert a jelenleg születő és a jövő generációi fedezik majd a jövő nyugdíjasainak ellátását. Mind a személyes életcélok, mind pedig a társadalom számára fontos tehát megismerni, hogy mi akadályozza a gyermekvállalási tervek megvalósulását. Úgy tűnik, hogy gyermekvállalás és a munkavállalás összeegyeztetése a legnehezebb feladat, a legkomolyabb akadály. A fiatalok mindkettőt szeretnék: átlagosan két gyereket, ugyanakkor a kétkeresős családmodell lebeg a szemük előtt. Ez utóbbira rá is kényszerülnek, de valószínűleg így is tervezik, hiszen ha valaki tanul, akkor nyilván szeretné megszerzett tudását kamatoztatni, ha már annyi pénzt és energiát fektetett bele. A kétkeresős modell mellett viszont nem olyan egyszerű gyermeket nevelni.