Akik valóban belehalnak a munkába

Belefulladok a munkába. Hetek óta három órákat alszom. Öt mellékállásom van. Hogy lehet ezt bírni? Ismerős mondatok? Ha igen, akkor sem vagyunk olyan „durvák”, mint a japánok, akiknek külön szavuk van azokra az emberekre, akik TÉNYLEG meghalnak – szó szerint – a túlórásától. Őket hívjuk karoshiknak.

A karoshi szó szerint azt jelenti: túlórázás miatti halál. Az ide vezető út leginkább szívrohammal, stroke-kal, stresszhez vagy (kapaszkodjatok meg) éhezéssel van kikövezve.

Az első karoshi-esetet 1969-ben dokumentálták, amikor egy 29 éves férfi annyira sokat dolgozott, hogy a szervezete nem bírta tovább és feladta. A fogalmat 1978-ban vezeték be, és ekkoriban kezdték vizsgálni, mi vezethet ahhoz, hogy valaki szó szerint halálra dolgozza magát.

Miután Japán többé-kevésbé magához tért a II. Világháború okozta megrázkódtatásból, egy új „járvány” jelent meg az országban: a munkamánia. Miközben a japánok egyre többet és többet dolgoztak, egyértelművé vált az is, hogy képtelenség úgy gályázni napi 12 órát hétfőtől vasárnapig (!), hogy annak ne legyenek súlyos fizikai és pszichés következményei.

Duracell-nyuszik

Hogy konkrét eseten is szemléltessük, mit is jelent a karoshi, vegyük annak a férfinak az esetét, aki évekig heti 110 órát dolgozott (nem havi!). Ez azt jelenti, hogy ha csak hétfőtől péntekig számoljuk, akkor akkor napi 22 órát melózott két órányi alvással, ha hét napot veszünk, akkor „csak” 15 órát. A férfinek 34 évesen állt meg a szíve. Előfordult olyan is, hogy egy buszvezető 15 éven keresztül több mint évi 3000 órát dolgozott, soha egyetlen szabadnapot sem vett ki, végül 37 évesen stroke-ot kapott és elhunyt.

A fizikai terhelés mellett a mentális stressz a fő oka a karoshinak. Japánban rengetegen követnek el épp emiatt öngyilkosságot, mivel vagy annyira felőrli személyiségüket és józan ítélőképességüket a folyamatos stressz, hogy önpusztítókká válnak, vagy úgy érzik, soha nem lesznek képesek a japán vállalatok elvárásait teljesíteni. A japán cégek jellemzően még gazdasági visszaesések idején is azt követelik alkalmazottaiktól, hogy erőn felül teljesítsenek, növelve a nyereséget, s ezt nagyon sokan képtelenek elviselni. A felmondásra való kényszerítés, a zaklatás, az elbocsájtások ugyancsak hozzárájulnak a karoshi-esetek növekedéséhez.

Társadalmi hatások

Tudni kell, hogy Japánban alig fizetnek a túlórákért. Ennek ellenére a legtöbb embernek „alap”, hogy nem megy haza a nyolc óra leteltével. Természetesen ezt a cégek nyugodt mosollyal nyugtázzák, miközben abszolút tisztában vannak vele, mennyire ramaty állapotban vannak dolgozóik. Sebaj: ha kiesnek, ezrek jelentkeznek a helyükre.

Természetesen, amikor valaki végül belehal a túlórázásba, a családja gyakran követel kártérítést, de mivel azt nagyon nehéz bizonyítani, hogy egy szívroham vagy egy stroke konkrétan annak tudható be, hogy az illető szétdolgozta magát, így az ilyen perek általában a felperes vereségével végződnek.

Anti-karoshi

A fiatalabb generációk között sokan vannak, akik felismerték: nem kell mindenáron ezt az irányt követni. Ők azok, akik részmunkaidőben dolgoznak. Az ún. „freeterek”  jellemzően 15–34 évesek, a nők köztük nem férjezettek.

A túlzásba  vitt munka természetesen nem csupán a hatékonyságra és a személyiségre van negatív hatással, de a családi életre is. A kevesebb (minimális!) minőségi (vagy még az sem), együtt töltött időből feszültség, eltávolodás, veszekedések, válások fakadnak. A családi konfliktusok gyűlölködéshez, depresszióhoz vezethetnek.

Japánban nincs semmiféle törvényes szabályozás a munkával töltött idő felső határát illetően. A Munkaügyi Minisztérium a karoshi két típusát ismeri el: a túlórák miatt fellépő keringési zavar okozta halált és a munka túlzásbavitele miatt történő öngyilkosságot. A 29  évesnél fiatalabb dolgozók körében 45 százalékra tehető azok aránya, akik az extrém munkavállalás miatt végeznek magukkal.

Nincs eleje, nincs vége

A japán „átlagmunkáról” a YouTube-on is található videó, amely azt mutatja be, milyen egy  tipikus 80 munkaórás (13 munkaóra / hat nap) hét. Mivel állandóan dolgoznak, a japánok a szabadságuknak még a felét sem veszik ki (évi 4 nap).

2015 végén a japán kormány úgy döntött, végre tesz valamit a karoshi-járvány megállítása érdekében. Egy új törvény arra kötelezné a munkáltatókat, hogy küldjék el időnként szabadságra a dolgozókat, biztosítsanak számukra rugalmasabb munkaidőt annak érdekében, hogy a szülők több időt töltsenek gyerekeikkel legalább a nyári hónapok alatt, amikor nincs iskola.