Alakoskodás, avagy mi rejtőzik az álarc mögött?

A farsangi mulatságok nélkülözhetetlen eleme az álarc vagy jelmez viselése. Ha az ovis vagy iskolai figurákat nézzük, akkor jól látható, hogy ki volt az elmúlt szezon legnépszerűbb mese vagy film főhőse, esetleg tinisztárja. Időről időre változik, hogy Tarzanok, Tini Nindzsák vagy Darth Vaderek lepik el a kifutót. Egy valami biztosan nem változik: a jelmezek beszerzése vagy kivitelezése hosszú időre tematizálja a családi beszélgetéseket, és néha sok fejtörést is okoznak.

A pszichológusok véleménye szerint a jelmezválasztást nemcsak a divat diktálja, hogy ki minek öltözik, személyiségétől, belső életének rejtett vonásairól is tanúskodik. A jelmezbe bújás szerepjáték, de főleg varázslat, hiszen egy pillanat alatt mássá válhatok, mint akinek ismernek. Kifejezheti a vágyat, hogy erősnek, bátornak lássanak, ezért királyfi, vagy Superman jelmezt öltök, vagy a mindenki által csodált hercegnő lennék, ezért rózsaszín, csillogós röpülős szoknyát húzok magamra.

A valóság és a képzelet határán lépkedünk, de még a legkisebbek is tudják, hogy mindez csak játék. Mivel ez az önmegvalósításra törekvés kezdete, ezért jó, ha a gyerekek maguk dönthetik el, kinek a bőrébe szeretnének bújni. A szülők meg ne essenek kétségbe, ha kalóz helyett kétfejű lónak öltözne fiacskájuk, és akkor se keressenek mélylélektani okokat, ha kislányuk nem hercegnő, hanem herceg szeretne lenni.

A várva várt nap

Az óvodában az egyik legnagyobb esemény a farsang, ezt az óvónők tudják a legjobban.

Ónodi Mónika, óvónő: Az oviban hetekkel előbb már mindenki csak erről beszél. Valóban fontos ünnepség ez a gyerekeknek, de sokszor úgy tűnik, a szülőknek legalább annyira. Érdekes megfigyelni, hogy az utóbbi években milyen változások történtek jelmez ügyben. Az első, hogy a szülők ritkán készítik, inkább vásárolják vagy kölcsönzik a jelmezeket. A második, hogy már az óvodások is a tinisztárok iránti rajongásból Violettának vagy egyéb népszerű szereplőnek öltöznek.

Kétségkívül nagyon nagy hatással vannak egymásra a gyerekek, ha valaki elmeséli, hogy ő Jégvarázsból Elzának öltözik, másnapra a lányok fele szintén az akar lenni. Míg régebben szinte csak a pozitív hősök voltak az utánzatok, most egyre gyakrabban a gonosz vagy negatív szereplőket is magukra öltik jelmezként. Általános iskolás korban természetes, hogy félelmet keltő figuráknak öltöznek, ijesztgetik egymást, de már ez is korábban kezdődik, így ovis zombik is vannak.

Előfordul, hogy a szülők egy érdekesnek tűnő jelmezt látnak valahol, de arra nem gondolnak, hogy egész nap abban kéne játszania a gyereknek. Az óriási dobozokból megalkotott transformers-ek, vagy számítógép jelmezek első ránézésre tényleg ötletesek, de kényelmetlenek, funkciójukat tekintve használhatatlanok. Pedig nagyon jó és fontos, hogy időt, energiát figyelmet szánnak ennek az eseménynek. Egy kevésbé kidolgozott, de hordható jelmezben egész nap jól érzi magát a gyerek.

Elfelejtett mesehősök

Úgy tűnik, a jelmezesek mellőzik az egyébként kedvelt figurákat – Micimackót, Fülest, vagy akárcsak a mesék sárkányait. Lehet, hogy egy Kisvakond már annyira egyedi lesz az idei farsangon, hogy emiatt tűnik ki a tíz Pókember közül.

A teljesen élethű bolti tucatáruk helyett bátran vállaljuk be, hogy valami egyedit alkotunk. A saját készítésű jelmeznek valóban nincs párja! Persze, csak akkor nem lesz csalódás, ha a gyereket bevonjuk a folyamatba, ha részese a kiválasztásnak, megbeszéljük vele az ötleteket és a korához, ügyességéhez mérten feladata is van vele. Fontosak a trendek, fontos a divat, de még fontosabb, hogy az egyéniség ne legyen egyformaság. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni!