Alternatívák a “következményekre”, ha a gyereked nem fogad szót
Dobd ki a szótáradból a következmény kifejezést és helyettesítsd a problémamegoldással!
“A hároméves lányom a kanapén ült fürdés után egy törülközőbe csavarva és legalább ötödször mondta, hogy “NEM!”, amikor arra kértem, hogy vegye fel a pizsamáját. Én a kistestvérével voltam elfoglalva, és hallottam, ahogy egyszer csak a férjem azt mondja neki: “Rendben, akkor ma nincs esti mese.” Ezért gyorsan azt mondtam: “Hé! Van egy problémánk: itt az alvásidő, neked pedig fel kell venned a pizsamádat. SZERINTED hogy oldjuk meg ezt a helyzetet?” És erre, mintegy varázsütésre a kislányom azt mondta, tapsoljunk, álljunk sorba és meneteljünk a szobája felé együtt. (Később ugyanezt kérte fogmosásánál és pisilésnél is…) Valahányszor azt mondtam neki: “Hé, szuperul megoldod a problémákat”, mindig azt felelte: “Szívesen, anya, semmi gond!’ “
A fenti történet alapján sokunknak eszünkbe jut, milyen gyakran mondjuk a gyerekünknek: ha így és így viselkedik (vagy nem viselkedik), annak következményei lesznek, amiken keresztül a gyerek megérti, hogy ha rosszul dönt (értsd: nem fogad szót), az rossz neki, ezért megtanul az elvártaknak megfelelően viselkedni. Ez így megalapozottnak tűnik, nem? Hát…nem.
A “következmény” szó ugyanis egy gyerek számára egyenlő a büntetéssel. Bárhogyan büntessünk is, a lényeg mindig ugyanaz: rossz érzést okozni egy személynek annak érdekében, hogy rávegyük, hogy úgy csináljon valamit, ahogy mi jónak tartjuk. Márpedig a büntetés mindig visszafelé sül el a gyereknevelés terén, mivel hatalmi harcokat szít.
Szóval, ha legközelebb a gyerek nem fogad szót, és azon kapjuk magunkat, hogy már ott van a nyelvünkön a büntetés beígérése, próbáljuk meg valamelyiket az alábbiak közül:
1. Hagyjuk, hogy a gyerek oldja meg a helyzetet!
Még nem mostál fogat, de szeretném, ha lenne időnk esti mesére. Mit tehetünk? – Döbbenetes, milyen gyorsan vállalják a gyerekek a felelősséget, amikor azt felkínáljuk nekik. Ez abból fakad, hogy szeretnek segíteni és helyzeteket megoldani, néha pedig egyszerűen csak egy kis elismerésre van szükségük.
2. Hozzuk be az együttműködést a szóhasználatunkba!
“Menj, mosd meg a fogad.” – Mivel senki nem szeretni, ha megmondják, mit csináljon, a közvetlen parancs a legtöbb esetben azonnali ellenállást vált ki.
“Meg tudnád most mosni a fogad?” – Sok gyerek automatikusan nemmel fog válaszolni. Soha ne fogalmazzunk úgy, hogy az eldöntendő kérdés legyen, kivéve, ha a nemet is el tudjuk fogadni válaszként.
“Most szeretnéd megmosni a fogad, vagy azután, hogy felvetted a pizsamádat?” – Ez a stratégia azért működik, mert kiterjesztjük általa a gyermek kontrollérzetét.
“Most megmoshatod a fogad” – Úgy hangzik, mint egy különleges lehetőség, nem? Pedig ez is egy utasítás, de tiszteletteljes és nyugtató. Különösen olyan gyerekeknél működik jól, akiknek túl sok választási lehetőségük van a mindennapokban.
3. Figyeljünk rá, hogy az elvárásaink megfeleljenek a gyerek életkorának!
– egy egyévesnek bababiztos otthonra van szüksége, nem pedig arra, hogy következményeken keresztül tanulja meg, miért nem szabad a DVD-lejátszóhoz nyúlnia
– egy négyévesnek segítségre van szüksége az esti lefekvést illetően, nem pedig arra, hogy megfosszák az esti mesétől, amikor nem tud valamire odafigyelni, vagy nem viselkedik a szülei elvárásának megfelelően
– egy tízévesnek arra van szüksége, hogy a szülei segítsenek neki, hogy meg tudja csinálni az összes házi feladatát, nem pedig arra, hogy ne nézhessen tévét.
4. Keressük meg a probléma gyökerét!
Amikor a gyerekünk nem fogad szót, az érzelmein keresztül kér segítséget. Ilyen, amikor a gyerek szomorúnak látszik, ami minket, szülőket is elszomorít. Amikor bármivel foglalkozunk, nincs eredménye. Az ilyen helyzetekben a gyerekünk arra mutat rá, hogy nagy-nagy érzelmek dúlnak benne, amelyeket ki kell fejeznie, és szüksége van a segítségünkre. Lehet, hogy dühös, fél valamitől, vagy egyszerűen csak szomorú. Esetleg muszáj sírnia. Ilyenkor felejtsük el a fegyelmezést és a büntetést. Találjunk helyette kapcsolatot a gyerekünkkel, és hagyjuk, hogy kicsit szétessen. Ha a gyerek érzi, hogy néha ezt is megteheti, a későbbiekben sokkal együttműködőbb lesz.
5. A maguktól értetődő következmények a legmeggyőzőbbek
Minden gyereknek meg kell tanulnia bizonyos leckéket – hogy nagy közhelyeket mondjunk: az élet valóban remek tanár. De az nagyon fontos, hogy a következmények maguktól értetődjenek, és semmiképp ne kapcsolódjanak össze a gyerek fejében a büntetés fogalmával.
Forrás: The Natural Parent
