Ami a vattacukor mögött van – a gyereknap igazi lényege

Nekünk, a szűk pár százalékhoz tartozó szülőknek és gyerekeknek ez az ünnep vattacukorról, biciklizésről, önfeledt szaladgálásról, bábszínházról és együttlétről szól. Sokszázmillió gyereknek viszont nem.

Első látásra talán nem sok értelme van annak, hogy a gyerekeknek külön, nemzetközileg kitűzött dátumon saját napja legyen. Azt gondolnánk, a legtöbb családban amúgy is minden, vagy majdnem minden róluk szól és körülöttük forog, a figyelmet és törődést nélkülözni kénytelen gyerekek szülei pedig gyereknapon sem fognak homlokráncolva és önmarcangolva azon gondolkodni, mennyi mindent szúrtak el eddig.

Azt írtuk az előbb, a legtöbb családban…pedig azok a gyerekek, akik jólétben és szeretetben, szüleik támogatásával és odafigyelésével nőnek fel, alig néhány százalékát teszik ki a világ 2,2 milliárd gyermekének.

A Nemzetközi Gyereknap éppen rájuk hívja fel a figyelmet. Nekünk, a szűk pár százalékhoz tartozó szülőknek és gyerekeknek ez az ünnep vattacukorról, biciklizésről, önfeledt szaladgálásról, bábszínházról és együttlétről szól. Sokszázmillió gyereknek viszont nem. Ők azok, akiket bántalmaznak, akik árvák, nélkülöznek, éheznek, betegek, soha egy jó szót nem kapnak senkitől, vagy éppen körülményeik okán gyermekként kényszerülnek olyan dolgokra, amelyek miatt soha többé nem élhetnek majd egészséges és teljes értékű életet.

A 2,2 milliárdból 600 millió (tehát minden negyedik) gyerekre napi 1 dollárnál kevesebb jut. Évente 15 millióan lesznek árvák az AIDS következtében. 640 millió gyermek nagyon rossz lakáskörülmények között él. 500 millió nem fér hozzá megfelelő orvosi ellátáshoz. Ötmásodpercenként éhenhal egy kisgyerek. Az éhező gyerekek évente akár 160 napot is betegen töltenek. 400 milliónak nincs tiszta ivóvize.

Egy ukrán árvaházban élő kisgyerek azt mondta: “Olyan világban akarunk élni, ahol az anyukánk megpuszil. Nagyon rossz úgy létezni, hogy egyedül vagyunk és senki nem szeret minket.”

Gondoljunk rájuk ma.