Amikor a dúla férfi…

A dúlákat arra képzik ki, hogy segítsék, támogassák az anyákat a szülés során. A görög “doula” szó jelentése: “nő, aki szolgál”. Ami egyértelművé teszi, hogy a dúlák nők. Vagy mégsem?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2014. január 26. Gyarmati Orsolya

A dúlákat arra képzik ki, hogy segítsék, támogassák az anyákat a szülés során. A görög “doula” szó jelentése: “nő, aki szolgál”. Ami egyértelművé teszi, hogy a dúlák nők. Vagy mégsem?


David Goldman a Washington állam-béli Bellinghamből tavaly szerezte meg dúla-képesítését a DONA Internationalnél, amely a legnagyobb akkreditált dúlaképző a világon. A szervezet két évtizedes működése alatt a 8500 végzett dúlából mindössze néhányan voltak férfiak.

Annak, hogy ilyen kevév a férfidúla, nyilvánvalóan az az oka, hogy ezt a hivatás igazán nőinek tartják. A férfidúla témáját övező vélemények erősen szkeptikusok, sőt élesen kritikus vélemények övezik. Vannak nők, akik azt mondják, egy férfi jelenléte a szülőszobán mind őket, mind a férjeiket feszélyezné. Mások azt állítják, hogy dúlának csak azok a nők alkalmasak, akik maguk is megtapasztalták, mit jelent szülni. A nőkhöz amúgy is sokkal inkább társítjuk a gondoskodó jelzőt, mint a férfiakhoz, és emiatt jobban képesek megfelelni azoknak az érzelmi követelményeknek, ami egy dúlától elvárható.

Sharon Muza, a DONA egyik dúlatrénere nem ért egyet a fentiekkel. Nyolc év alatt ugyan mindössze három férfit képzett dúlának, mégis azt mondja, hogy vannak férfiak, akik ugyanolyan gondoskodóak, törődőek mint a női dúlák, és rendelkeznek minden olyan képességgel, ami egy dúlától elvárható. Nagy előnyük az is, hogy erősebbek fizikailag a nőknél, így sokat tudnak segíteni, amikor a szülés során tartani kell a nőt.

A 40 éves Mr. Goldmant azután kezdte érdekelni ez a hivatás, miután végignézte egy barátja feleségének szülését. Amióta megszerezte a képesítést, 15 szülésnél segédkezett. Segített megalkotni a szülési terveiket, elmagyarázta, hogyan zajlik álalában egy szülés, a vajúdás során végig támaszt nyújtott nekik – mind érzelmileg, mind fizikailag.

A nők évezredeken át támaszt nyújtottak vajúdó nőtársaiknak, ám amikor a szülések helye az otthon helyett a kórház lett, a férfiak vették át az irányítást. Aztán az 1970-es években Dr. John H. Kennell gyermekorvos és Dr. Marshall H. Klaus újszülött-szakorvos elkezdte vizsgálni az, hogy milyen hatása van a vajúdó anyákra a nők érzelmi és fizikai támogatása. “Egy pozitív, csendesen támogató nő jelenléte a szülőszobában mindent megváltoztatott”, mondja Ms. Tortelli, a DONA International egyik munkatársa.

A 70-es évek óta sokat változott a világ: az apák is megjelentek a szülőszobában, a női szülész-nőgyógyászok aránya pedig drasztikusan megnőtt. És megjelentek a férfi dúlák. Keith Roberts a maga 70 évével egyike a legelső férfi dúláknak. Két évtized alatt 176 szülésnél segédkezett. Ő úgy látja, hogy jelenléte segít az apáknak is abban, hogy semmi mással ne kelljen törődniük, csak azzal, hogy fogják párjuk kezét. “Szinte minden szülés végén odajött hozzám az apa és azt mondta: Úgy örülök, hogy itt voltál!”

Ennek ellenére a dúlák jelenléte – akár férfi, akár nő – igen alacsony a szüléseknél: Amerikában a várandós nők kevesebb mint 10 százaléka fogad dúlát, már csak azért is, mert az ő díjazásukat egyetlen egészségügyi biztosítás nem fedezi.

Tavaly júliusban Mr. Goldman, aki nagyjából havonta egy szülésnél segédkezik, Jenn Mason szülésénél volt jelen, amikor komplikációk léptek fel, így a nőt azonnal kórházba szállították és megcsászározták. A kórházban Goldman a szkeptikus nővérek megjegyzései ellenére ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyen abban az esetben, ha Jennek, vagy a férjének támaszra lenne szüksége.

“Nem tudom, mint csináltam volna, ha David nincs ott”, mondta később Jenn Mason. “A férjem annyira ideges volt, hogy attól félt, elájul, így nagyon megnyugtatta, hogy Davidre bármikor számíthatunk.”

Tavaly novemberben Mr. Goldman újra közbelépett: ezúttal saját hálószobájában volt rá szükség, ahol menyasszonya életet adott kislányuknak. “Nagyon örültem, hogy van tapasztalatom és tudom, mit kell csinálni”, mondta. “Egyáltalán nem féltem, és senkire nem kellett támaszkodnom megerősítésért.”