Amikor a gyerek felnőttszerepbe kényszerül

Egy gyermek sokféleképpen lehet jelen a családban. Sokszor úgy is, hogy olyan szerepet vállal – mert nem tehet mást – ami nem az övé. Például anyja, apja lesz saját szüleinek. A jelenség súlyos károkat okoz a gyermek lelkében. Ez a parentifikáció.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
bizonytalan szülő
2016. szeptember 21. Gyarmati Orsolya

Egy gyermek sokféleképpen lehet jelen a családban. Sokszor úgy is, hogy olyan szerepet vállal – mert nem tehet mást – ami nem az övé. Például anyja, apja lesz saját szüleinek. A jelenség súlyos károkat okoz a gyermek lelkében. Ez a parentifikáció.


A parentifikáció során a gyermeknek fel kell áldoznia saját igényeit, akaratát, szükségleteit azért, hogy a szülő igényei, akarata, szükségletei teljesüljenek. Ilyen esetekben a gyermek tudattalanul lemond arról, hogy rá figyeljenek, hogy terelgessék, hogy segítsék, mert valamilyen oknál fogva a szülő karakterében olyan gyengeség mutatkozik, amely miatt észrevétlenül átadja saját feladatait a gyerekének, míg ő saját maga helyezkedik bele a gyermek-pozícióba, átadva a szülőséggel járó feladatokat, elsősorban felelősséget utódjának.

Az érzelmi parentifikáció arra kényszeríti a gyermeket, hogy folyamatosan a szülő érzelmi szükségleteire figyeljen. Ez a legrombolóbb hatású szerepcsere, mivel szó szerint megfosztja a gyereket saját gyerekkorától, lehetetlen feladatot állít elé, és olyan diszfunkciókat alakít ki benne, amelyek óriási hátrányt jelentenek majd számára felnőttként.  

A gyermek az érzelmi parentifikáció esetében a szülő bizalmasává válik. Az esetek nagy többségében olyan anyák kényszerítik ilyen szerepbe a  gyereket, akiknek a párja nem figyel érzelmi szükségleteikre. Ezáltal azonban a gyermek (legyen fiú, vagy lány) az anya férjhelyettesítőjévé válik. Természetesen sem a gyermek, sem az anya nem tudatosítja – legalábbis sokáig nem – hogy szerepcsere, abnormális családi viszonyok alakultak ki. Ez már csak azért sem lehetséges, mert minden gyerek meg akar felelni a szüleinek, főleg, amíg kicsi. Az érzelmi parentifikáció során a gyermek tulajdonképpen egyfajta érzelmi és pszichés zaklatás áldozata: teljes mértékben el kell nyomnia saját szükségleteit, aminek következtében mind a szülő, mind a gyermek számára megszűnik a lehetősége annak, hogy egészséges érzelmi kötődés legyen köztük. Az így parentifikált gyerekek felnőtt kapcsolataikban rendkívül nagy nehézségeket élnek át.

Előfordulhat, hogy a gyermek a szülői szorongás oldásának eszköze: mivel a szülő alkalmatlannak bizonyul a mindennapok feladatainak megoldására, ezt a terhet a gyermek vállalja magára, amellyel együtt jár(hat) a többi testvérről való gondoskodás, főzés, bevásárlás, ügyintézés, stb. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyermek felelősségvállalást tanul a rá kiszabott feladatokon keresztül. A különbség ugyanis égbekiáltó, hiszen a szülő arra kényszeríti őt, hogy felnőtt gondviselőként funkcionáljon.

Hosszútávú hatások

A parentifikált gyermekek gyakran válnak nagyon dühössé, ami kihat felnőttkorukra is. Haragszanak ugyanis a szüleikre, mivel érzik, hogy egyáltalán nem azt teszik, amit szülőként tenniük kellene. Csakhogy a szerepcsere automatikusan történik, így tulajdonképpen a gyerek nem tudatosítja, hogy abnormális a helyzet, a lelkével viszont nagyon is érzi, hogy ez így nincs rendjén. Elkezd tehát haragudni a szüleire, de dühét tágabb környezetére is gyakran kivetíti, felnőttként pedig férje/ felesége, barátai felé is mutathat dühös, időnként agresszív viselkedést. Komoly gondjai lehetnek a düh kontrollálásával, valamint a kötődéssel, főleg olyan helyzetekben, amikor immár felnőttként egy másik felnőtt elvárásokat támaszt felé, amelyek beindítják a gyermekként elfojtott negatív érzelmeket.

Tanácsok egykor parentifikált gyerekeknek

–          Ne legyen bűntudatod. Gyerek voltál – nem a te hibád!

–          Ne gondolj arra, mi lett volna, ha…. Koncentrálj inkább arra, mit tehetsz most, felnőttként, hogy meggyógyítsd a lelkedet!

–          Ne kérj bocsánatot azért, mert annak idején gyerekként akartál érezni, gondolkodni, reagálni!

–          Ne szégyelld magad, és ne gondold, hogy ami veled történt, az nem osztható meg másokkal!

–          Keress olyan lehetőségeket, ahol ismét gyermek lehetsz – ahol elfogadnak annak, aki igazán vagy!

–          Kérj segítséget szakembertől!

–          Ismerd fel, hogy felnőttként jogod van távol tartani azokat a családtagjaikdat, akik kihasználtak gyerekkorodban

–          Bocsáss meg magadnak minden negatív gondolatot, amit a gyermekkorod és a szüleid iránt érzel.

–          Kérj tanácsot olyanoktól, akik jó szülők, és tudják, miként lehet jól nevelni egy gyereket!