A baba megszületése előtt ma már nemcsak azt kell végiggondolnunk, hogy kék vagy rózsaszín ruhákat vegyünk, és hogyan dekoráljuk ki a gyerekszobát. Arról is döntenünk kell, hogy levetessük-e újszülöttünk köldökzsinórvérét.
Pár hét múlva megszületik Serfőző Dorottya kislánya. Párjával már rég eldöntötték, hogy levetetik az őssejteket mind a baba köldökzsinórvéréből, mind a köldökzsinórszövetből, hiszen hároméves kisfiuknál is igénybe vették ezt az eljárást. “Az interneten mindenfélét lehet olvasni a köldökzsinórvér levételéről: azt is, hogy a világ legjobb dolga, és azt is, hogy semmire sem jó. Azért volt mégis egyértelmű számunkra a döntés, mert már most sok betegség kezelésében fel lehet használni a köldökzsinórvér eredetű őssejteket. Másrészt itt nagyon nagy időtávról beszélünk, hiszen a sejtbank legalább húsz-huszonöt évig tárolja a lefagyasztott mintát. Amennyit az orvostudomány előrelépett az elmúlt húsz évben, remélem, legalább annyit fog fejlődni a következő húsz évben is. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy a jövőbe fektetett hitet is beletegyük a döntésbe, és bízzunk abban, hogy egyre több területen lesz felhasználható a köldökzsinórból származó őssejt” – mondja Dorottya. Amikor arról kellett dönteni, hogy melyik sejtbankot válasszák, a nőgyógyászával is konzultált. “Ő is javasolta az őssejtlevételt, és mivel a saját szemével látta az egyik sejtbank belgiumi laboratóriumát, jó szívvel tudta ajánlani. Egy ilyen beruházásban az a legnagyobb kockázat, hogy húsz-huszonöt évre kötsz szerződést. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy sufniban vagy bombabiztos laboratóriumban tárolják a mintát, ahogy az sem, hogy öt év múlva bedől-e a cég. Itt a pénz az egyetlen kockázat, más vesztenivaló nincs. Szerencsére mi ezt megengedhettük magunknak, ezért nem is nagyon mérlegeltünk. Ha valaha az életben egy betegség miatt szükségünk lenne a levett mintára, akkor nem akarjuk a fejünket a falba verni, hogy nem éltünk egy ilyen lehetőséggel.”