Anorexia: a betegség, ami szó szerint elemészt

Amerikában a modelleket „ vállfának” hívják a divattervezők. Utóbbiak ugyanis a ruhákat nem embereken képzelik el, hanem úgy, ahogy azok a vállfán lógnak. És mivel egy vállfának nincsenek domborulatai, a modelleknek sem lehetnek. Ezért aztán ezek a fiatal nők leginkább gumicukrot és papírzsebkendőt (igen, jól olvastátok) esznek. Rosszabb esetben viszont még azt sem. Aztán egy napon éhenhalnak.

---

Érdemes lenne összeszámolni, hogy egyetlen nap alatt  hány nádszálvékony, a tökéletes szépséget mint alapelvárást üzenő fotót látunk? Internet, televízió, magazinok, plakátok…mind azt sugallják: egy igazi nő ilyen. És hiába tudjuk valahol mélyen, hogy ez egy óriási hazugság, szemfényvesztés, felháborító visszaélés gyenge lábakon álló önbizalmunkkal, mégis: újra és újra ott kötünk ki, hogy magunkat korholjuk, amiért mi nem ilyenek vagyunk. És aki nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a tökéletes alak=tökéletes nő mérgező varázserejének, az könnyen elindulhat az anorexiához vezető úton.

Mitől alakul ki?

Emberi mivoltunkhoz hozzátartoznak az olyan vágyak, hogy jobbak legyünk, máshogy nézzünk ki, vonzóbbnak, szebbnek, stb tartsanak bennünket. (Azaz: tartsuk magunkat. Mert minden belülről indul.) Ám amikor a tökéletesen vékony alkat utáni vágy annyira elhatalmasodik, hogy rögeszme lesz belőle, amely megváltoztatja az étkezési szokásokat, a gondolkodásmódot, végül az egész életet, az már az étkezési zavar jele. Anorexiának, hivatalos nevén anorexia nervosának hívjuk azt a pszichés alapú elváltozást, amely során a beteg az utáni vágya, hogy fogyjon, minden másnál fontosabbá válik, miközben önmagáról alkotott képe végletesen torzul. Ha az illető nem kap segítséget, vagy nem hajlandó azt elfogadni, akkor akár meg is halhat.

Aki anorexiás, az retteg attól, hogy kövér, vagy kövér lesz, és viszolyog saját testétől. Éppen ezért az evés lesz számára a legnagyobb stresszforrás. Minden gondolatát az köti le, hogyan tudna NEM enni semmit és hogy hogyan tudna minél gyorsabban fogyni. Bezárkózik, elveszti érdeklődését családja, barátai vagy bármiféle egyéb, korábban az életét kitöltő dolgok, programok, tevékenységek iránt. Megszállottként utálja saját testét, s élete egyetlen céljává és értelmévé a súlycsökkentés hajszolásává válik. És nem számít, milyen sovány, egy anorexiás sosem elégszik meg a súlyával.

Sajnos segíteni sokszor nagyon nehéz, mert az anorexiások jellemzően tagadják, hogy bármilyen problémájuk lenne, és az sem hat rájuk, hogy akár meg is halhatnak, ha így folytatják. Pedig (legalábbis egy ideig) fel lehet épülni az anorexiából, igaz, a felépülés akár egy évtizedet is igénybe vehet, de van rá mód, hogy megtörjön az átok, azaz az önpusztító viselkedés, és a páciens visszanyerje önbizalmát.

Híres esetek

Isabelle Caro volt az első olyan modell, aki kampányt indított, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen mértékben uralkodott el a világban a modellalkat hajszolása: Caro csontsoványra fogyott testéről készült fotók óriásplakátokon jelentek meg. Noha Caro anorexiája inkább gyermekkori traumákból származott, mégis modellként vált híressé és az anorexia elleni hírességek egyik élharcosává. 20 évesen Caro mindössze 25 kilót nyomott. Amikor épp jobban volt, még maradt ereje arra, hogy a beutazza a világot és a belső szépség fontosságáról beszéljen, önmaga állva elrettentő példaként a fiatal lányok elé. Végül, dacára annak, hogy Carot nagyon sokáig kezelték, szervezete nem tudott megerősödni és 28 évesen meghalt.

Egy másik híres eset az épp az elmúlt hetekben az internetet bejárt videó volt, amelyben a 37 éves, súlyos anorexiában szenvedő Rachael Farrokh kért segítséget, mivel betegsége eljutott arra a szintre, hogy a kórházak sem vállalták a kezelését (nyilván, ha meghal, az árt a statisztikáknak…) Az egyetlen intézmény, amely befogadná, olyan magas költségeket jelent Racahelnek és az őt 24 órában odaadóan ápoló férjének, hogy az elkeseredett nő videóüzenetben kérte az embereket: valahogy segítsenek rajta, hogy elkezdhessék a kezelést. Rachael még Caronál is súlyosabb állapotban van: jelenleg mindössze 18 kiló a súlya… A videó megjelenésétől számított egy hónap alatt 140 ezer dollár gyűlt össze segítő szándékú emberek jóvoltából Rachael kezelésére.

Bár sokan kizárólag női betegségnek tartják az anorexiát, a férfiak épp úgy lehetnek áldozatok. Példa erre Jeremy Gillitzer, aki élete nagy részében étkezési zavarokkal küszködött azóta, hogy iskolatársai csúfolták súlyfeleslege miatt. A most 38 éves férfi sokáig modellkedett is, de betegsége elhatalmasodott rajta. Jelenleg egy speciális klinikán kezelik.

Miről ismerheted fel az anorexiát?

Az anorexiának két fajtája van. Az egyik esetben a fogyást a kalóriák csökkentésével érik el (drasztikus diétázás, böjtölés, extrém fogyasztótornák), a másikban pedig hashajtókkal és hánytatással.

Az anorexiások többsége – ha őszintén magába néz – az összes alábbi kérdéssel igennel kellene válaszoljon:

–          Kövérnek érzed magad akkor is, ha ezzel senki nem ért egyet?

–          Rettegsz attól, hogy akár a legkisebb mértékben is gyarapodjon a súlyod?

–          Hazudsz másoknak arról, mennyit eszel?

–          Mások előtt igyekszel nem enni, nehogy kiderüljön, mit és milyen keveset fogyasztasz?

–          A családod és a barátaid aggódnak a testsúlycsökkenésed, az étkezési szokásaid és a kinézeted miatt?

–          Hánytatod magad, hashajtókat szedsz, a végletekig hajszolod magad az edzőteremben, ha rossz a lelkiismereted, vagy ha haragszol magadra?

–          A testsúlyod az alapja az önértékelésednek?

Bármilyen különösen is hangzik, az anorexia valójában nem a testsúlyról vagy az ételről szól. A betegség – és általában minden étkezési rendellenesség – ennél jóval komplikáltabb. A probléma mélyén depresszió, magányosság, bizonytalanság, a „tökéletesnek kell lennem” érzése, a kontrollérzet hiánya állnak. Olyan dolgok, amelyeken a világ egyetlen diétája sem segíthet. Nagyon fontos megérteni, hogy az anorexia egy belső félelmet, szorongást próbál kompenzálni. Ha például valaki úgy érzi, képtelen irányítani, kézben tartani az életét, könnyen anorexiás lehet, mert azt, hogy mit eszik és mit nem, kizárólag ő irányíthatja. Ha nemet mondasz az ételre, az átmenetileg az erő és a sikeresség illúzióját keltheti benned. Sokan úgy érzik, az, hogy kibírod az éhséget, különlegessé teszi őket az emberek között.

Az anorexia eltereli a figyelmet azokról a fájdalmas érzelmektől, amelyek a páciensben dúlnak. Ha valaki minden idejét és gondolatait az ételektől való megszabadulásnak, a testsúlyának és a diétáknak szenteli, nem marad ideje arra, hogy azokkal a problémákkal foglalkozzon, amelyek egyébként az esetek nagy többségében az anorexiát kialakítják.

A gond csak az, hogy az abból fakadó öröm- és kontrollérzet, hogy valaki képes ellenállni az ételeknek és szembenézni az éhség kínzó érzésével, igen rövid ideig tart. Ráadásul hamar kiderül az is, hogy a súlycsökkenés és az ételmegvonás nem  javít semmit azon a negatív önképen, ami miatt az anorexia kialakult. Az egyetlen mód a gyógyulásra az, ha az anorexiás felismeri, mely érzelmekről akar elfeledkezni és mik azok a dolgok, amelyekről ilyen mértékben el akarja terelni a figyelmét az anorexiával.  

Kockázatok, következmények, szövődmények

Az anorexiások nagyon gyakran perfekcionista személyiségek, akik soha nem elégedettek magukkal. Ők a „jó” gyerekek, akik azt teszik, amit mondanak nekik, akik minden téren igyekeznek kiemelkedőt nyújtani és másoknak maximálisan megfelelni. Ám miközben kívülről sikeres és tehetséges emberek látszatát keltik, belül elveszettnek, alkalmatlannak és értéktelennek érzik magukat. Saját magukat úgy látják: ha nem tökéletesek, akkor csődtömegek. Ezt az érzést erősítik fel az olyan szülők, akik túl sokat adnak a külsőre, akik diétáztatják a gyerekeiket, és kritizálják azok megjelenését, testalkatát, kinézetét.

Erősen növeli az anorexia kialakulásának lehetőségét, ha egy fiatal

–          elégedetlen a testével

–          rendszeresen és szigorúan diétázik

–          alacsony az önértékelése

–          nehezére esik kifejezni érzéseit

–          perfekcionista

–          a családban előfordult fizikai vagy szexuális abúzus

–          a családban előfordult étkezési rendellenesség

Egy dolog bizonyos az anorexiával kapcsolatban: a súlyos kalóriamegvonásnak nagyon komoly fizikai és pszichés hatásai vannak. Ezek közé tartoznak például:

–          súlyos hangulatingadozások, depresszió

–          gyengeség

–          lelassult gondolkodás, memóriazavar

–          száraz, sárgás bőr, töredezett körmök

–          görcsök

–          fog- és fogínyromlás

–          zavartság, ájulás, migrének

Van segítség!

Az anorexiások rettenetesen szenvednek  a betegségüktől, ám sokuknak nagyon komoly nehézséget okoz, hogy segítséget kérjen. Úgy érzik, az anorexia személyiségük egy része, sőt, a barátjuk. Mások úgy gondolják, az anorexia teljesen átvette felettük az irányítást és sosem lesznek képesek legyőzni azt. Mindenesetre most induljunk ki abból az esetből, amikor egy anorexiás eldönti, hogy meg akar gyógyulni.

Először is el kell ismerni azt, hogy a soványságmániát már nem tudja az illető kontrollálni, és ennek következményei a fizikai, érzelmi és pszichés problémák. Ezután beszélni kell valakivel (baráttal, családtaggal), ami azért nehéz, mert sokan szégyellik az állapotukat és félnek odaállni valaki elé a problémájukkal. Meg kell érteniük, hogy nincsenek egyedül, és kaphatnak támogatást – csak kérniük kell. A következő lépés az, hogy szakítani kell minden olyan emberrel, hellyel vagy tevékenységgel, amely erősítheti a soványsággal kapcsolatos mániát. Tilos divatmagazinokat nézegetni, beszélgetni hasonló problémában szenvedőkkel, pro-ana (az anorexiát, mint követendő célt promotáló) oldalakat látogatni. És végül: keresni kell egy szakembert.