Anyai félelmek a kistesótól? Ilyen is van
A testvérféltékenységről sokat lehet olvasni, arról azonban keveset olvashatunk, min mennek keresztül az anyák, amikor első gyerekük után a másodikat várják.
A testvérféltékenységről sokat lehet olvasni, arról azonban keveset olvashatunk, min mennek keresztül az anyák, amikor első gyerekük után a másodikat várják.
Vannak, akiknek eszükbe sem jutnak rossz érzések, vannak, akik a születendő babát féltik, és vannak, akik a nagyobbik csemete sérülésétől szoronganak. A félelmek egy része azután beigazolódik, míg másokról kiderül, hogy alaptalanok voltak – az azonban biztos, hogy az első gyerekkel való viszonyunk gyökeresen átalakul a kistestvér érkezésekor. Megkérdeztünk néhány anyukát, ők hogyan élték meg mindezt – egészen végletes válaszokat kaptunk, helyrebillenő családi dinamikától a pszichoterapeutát igénylő krízisig.
Többé nem leszünk kettesben a naggyal
Erika két kisgyermek édesanyja: Anita négy, Luca fél éves. A lányok között jó a viszony, Anitával mindent meg lehetett beszélni a kistesó érkezésével kapcsolatban, és inkább gondoskodóan, mintsem féltékenyen viszonyul húgához. Erika mindkettőt imádja, mégis némi szomorúsággal meséli, mennyire megváltozott a kapcsolata a nagylánnyal: olyan már sosem lesz, mint amikor csak ők voltak ketten. Illetve, nem is itt kezdődik Erika szerint a kapcsolatok fokozatos átrendeződése: az első gyerek születése után azt kellett „meggyászolnia”, hogy ezentúl szinte alig lehet majd kettesben a férjével, a második után pedig azt, hogy most már elsőszülött kislányával sem lesz többé kettesben. Maximum elvétve.