Apa, itt vagyok! – avagy mit kezdjek egy kisbabával?!

milyen pici és törékeny. Sokszor még az anyák is félve fogják meg az újszülöttet, így nem meglepő, hogy a legtöbb apa is óvatosan közelít.

Bár minden szülő tudja, hogy pici lesz, mégis meglepő a számukra, hogy mennyire törékeny. Mivel már nem a sokgyerekes nagycsalád korában növünk fel, többségük ekkor találkozik először kisbabával. Az anyák a várandósság hónapjaiban utánaolvasnak, tapasztalatokat szereznek és ezért viszonylag hamar átlendülnek a kezdeti félénkségen. Az apák viszont kevésbé készülnek fel előzetesen erre, őket inkább más feladatok foglalják le (anyagiak előteremtése, várandós társuk segítése, támogatása és olyan praktikus teendők, mint például a szobabútor összeszerelése).

Nézzük, az első év során hogyan érdemes próbálkoznia egy apukának a babával való foglalkozásban!

Újszülött kortól:

• gyengéden simogassa, dajkálja
• ringassa (fontos, hogy ne rázogassa túl erősen)
• halkan dúdoljon, mormoljon (a mély hangok megnyugtatják a babákat, az pláne jó, ha olyankor mellkasához ölelve, fejét biztosan tartva sétál vele, mert a ringás-dúdolás-melegség hármasa nagyon megnyugtató!)
• a baba arckifejezését utánozza, és vágjon Ön is érdekes arckifejezést, hagyja, hogy a baba utánozza
• utánozza a baba hangját, berregjen neki, utánozzon állathangokat
• csiklandozza, puszilgassa (de csak ameddig élvezi a baba).

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!