Apák egymás közt: a nyári szünetről

Az Apás szülés egy podcast, vagyis olyasmi, mint egy beszélgetős rádióműsor, csak annyival jobb, hogy bármikor, bárhol meg lehet hallgatni. Ez egy sorozat, amelyben Jankó Bálint és Lövenberg Balázs beszélget nagyjából kéthetente arról, milyen dolog apának lenni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
apaság
2016. június 25. Vajda Boglárka

Az Apás szülés egy podcast, vagyis olyasmi, mint egy beszélgetős rádióműsor, csak annyival jobb, hogy bármikor, bárhol meg lehet hallgatni. Ez egy sorozat, amelyben Jankó Bálint és Lövenberg Balázs beszélget nagyjából kéthetente arról, milyen dolog apának lenni.


Ami nagyon jó benne, hogy nem csak arról beszélgetnek, náluk milyen az élet – ami persze szintén érdekes – de sokszor az is szóba kerül, hogyan hat saját szülői létünkre az, amit hoztunk magunkkal. Mik azok a családi erősségek, amikre építeni lehet, és melyek azok a momentumok, amit ők utólag hibának látnak, és vajon amit az ember mondjuk kamaszként szülői hibának lát, vajon szülői hiba-e felnőtt szemmel.

Ők nagyon röviden így foglalták össze, mi is ez az egész:
 
“Észrevették, milyen keveset beszélgetnek gyereknevelésről az apák? Ezen szeretnénk kicsit javítani. Vagyunk két apa – fejenként két gyerekkel – és nagyjából kéthetente beszélgetünk egymással mindenről, ami csak eszünkbe jut a családi életről.”
 
Az aktuális részben pedig a nyárról, nyaralásról, vakációról lesz szó. A fiúké a szó.
“Most már aztán tényleg itt a nyár, ami elsősorban azt jelenti, hogy a gyerekek közel két és fél szabad hónapját ki kell tölteni valahogy. Két-három tábor stratégiailag elosztva, két hét szabi, akkor utazunk valahova, nagyszülők szintén vállalnak két hetet, a többit fél lábon is.
 
 
Nálunk nagyjából így néz ki a tervezés, de ahogy körbenézek, mások is hasonlóan tologatják.
 
Idén először mennek táborba a lányaim, hét és fél évesen, tele derűvel és optimizmussal. Tehát nem meséltem el nekik, amikor én 10 évesen megszöktem a Komjádi uszodából, mert nyomasztott az úszótábor. Vagy amikor a tesómmal szívhez szóló levelet írtunk a szüleinknek a Moszkva melletti úttörőtáborból, miszerint ha nem visznek minket haza AZONNAL, akkor elpusztulunk.