Arra nem gondolsz, hogy tönkreteszed a gyereked az ingázással?
Lépten-nyomon meghökkent arcokba botlok, amikor rövidebb-hosszabb beszélgetések alkalmával kiderül: én bizony vidékről Budapestre hordom általános iskolás gyermekeimet.
A vidék jelen helyzetben 30 km-es távolságot, és 25 perces utat jelent háztól-házig. De ez úgy látszik, nem számít. Én egy felelőtlen, és a gyermekeimet teljesen kiszipolyozó anya vagyok. Pont. Fáradtak, türelmetlenek, hisztisek lesznek. „Teljesen mindegy hol járja az első négy osztályt, nem hiszem, hogy olyan rossz a helyi iskola…” Ilyen, és ezekhez hasonló megnyilvánulások, amik engem minősítenek.
Valójában tényleg, miért nem járatom olyan helyre a gyermekeimet, ami oly sok más szülőnek is megfelel. Vajon ehhez kinek, mi köze van? Rendben. Ma valójában – ahogy tapasztalom – mindenkinek mindenhez köze van, mindenbe beleszólhat, tanácsolhat, így ezen is túllépek.
Ők csak jót akarnak. Csak meg akarják érteni. Csak segíteni akarnak. Csak, csak…
A kétkedőknek jelzem: gyermekeink kiegyensúlyozottak, szívesen ébrednek fel kicsit korábban, és kifejezetten élvezik azt a szűk fél órát, amit az autóban reggel és délután csak! velük töltünk.
Megbeszélhetjük reggel, nyugalomban, hogy mi lesz aznap a program, mire figyeljenek, ki megy értük (Anya vagy Apa) milyen dolgozatot írnak, és, hogy a pékségbe vegyünk-e uzsonnát.
Aztán szóba kerül, hogy melyik fiú üldözi a lányaimat pusztán szeretetből az udvaron, kitől kaptak kölcsön radírt és grafitceruzát, ki osztotta meg velük a tízóraiját és kihez szeretnének elmenni csak egy délutánra.
Egyszóval én élvezem ezeket az órákat.
Az általános iskolások esetében a szabad iskolaválasztás, a középiskolás korosztályban pedig a középiskolák specializációja és koncentrációja népes napi ingázó réteget hozott létre a 6-18 éves korosztályban. Magyarországon a munkába járás és a vásárlás után az “iskolába, óvodába, bölcsődébe járás” a harmadik legfontosabb utazási indok az utazások számát tekintve, és második az utazásra fordított időt vizsgálva. Országos viszonylatban az utazások 13%-a zajlik ilyen indokkal, de a 0-14 éves korosztályban az arány 65%. (forrás: KSH)
Összehasonlíthatatlan a mi ingázásunk a következő képeken látható fiatalokkal, akiknek tényleg nehézséget okoz az, hogy eljussanak az iskolájukba. Úgyhogy a kétkedők nyugodjanak meg: a mi gyerekeink nem sérülnek a “hosszú” úttól.
