Árral szemben – ilyen volt az évszázad árvize

Mára távoli emléknek tűnik, hetekkel ezelőtt azonban a rettegés járta át még a Duna környékén lakókat. Az évszázad árvizét együttes összefogással sikerült átvészelni: nem halt meg senki, nem kellett több tízezer embert kiköltöztetni. Segélyszervezetek vonnak mérleget.

– Öt nagy segélyszervezet vett részt a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács munkájában. Mik a tapasztalatok, milyen volt az együttműködés?

Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSz) – A tanács ülésein résztvevő szervezetek kivétel nélkül több alkalommal is közreműködtek árvizek és katasztrófahelyzetek utáni helyreállításban, valamennyien jelen voltak Felsőzsolcán is és a vörösiszapömlést követően Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen is. A karitatív szervezetek munkájának egyeztetése és a feladatok elosztása a felsőzsolcai segítségnyújtás során kezdődött, Devecserben már hatékonyan működött a rendszer, amelynek koordinátora a katasztrófavédelem.  A tanács munkájában résztvevő vezetők tapasztalatainak köszönhetően a tanács munkájában nem volt üresjárat, a leglényegesebb kérdésekről esett szó és érdemi javaslatokról születtek döntések.

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS): Az összefogásnak nagyon pozitív üzenete és gyakorlati haszna is van. Az adománygyűjtés és a védekezés után  helyrehozatalban is fontos szerepe van a koordinációnak, amiben ez a fórum nagyon fontos szerepet játszik.

–  Megfelelőnek tartották a különböző állami szervekkel való együttműködést, mi ment gördülékenyen, mi akadozott, ha volt ilyen?

MMSz: Az árvízi védekezés “belülről nézve” is nagyon szervezett és összehangolt volt, a katasztrófavédelem a várható helyzetről és a fontos döntésekről folyamatosan tájékoztatta az érintett szervezeteket.

MÖS: Tapasztalatunk szerint az állami szervek munkája és a civil szerepvállalás jól kiegészítette egymást a legkritikusabb napokban. Az együttműködés gördülékeny volt helyi szinten is, több településen is, ahol a Segélyszervezet jelentős szerepet vállalt részt vettünk a védelmi bizottságok ülésein.

– Az elmúlt évtizedek leghatalmasabb árja vonult le a Dunán, Önök szerint minek köszönhető, hogy emberélet-veszteség nélkül sikerült átvészelni?

MMSz: A megfelelő és határozott intézkedések megelőzték a veszélyhelyzeteket, az elöntéssel fenyegetett településrészekről a civil lakosságot időben kitelepítették, de szigorú biztonsági előírások mellett dolgoztak a hivatásos állomány tagjai is. A biztonsági szempontokat mindvégig következetesen érvényesítették a hajózási tilalomtól kezdve a Margit-szigeten a tetőzés napjaiban kötelezően viselendő mentőmellényig.

MÖS: Időben kezdődtek meg a védekezési munkálatok, komoly vízügyi, szakértői irányítással, az ország pedig megértette, hogy rendkívüli összefogásra van szükség. Példaértékű volt ami júniusban történt.

– Mit tapasztaltak a különböző helyszíneken? Mely településeken volt a legnehezebb?

MMSz: A Máltai Szeretetszolgálat a védelem második vonalában dolgozott, teajárataink a gátakon lévő embereknek vittek enni és innivalót, szükség esetén szúnyogriasztót, naptejet, pólót, sapkát és az átázott csizmákba száraz zoknit. Voltak napok, amikor több mint harminc helyszínen összesen ötezer embert láttunk el. Munkatársaink és önkénteseink számos helyszínen láttak nehéz helyzeteket, ezeket nehéz hasonlítani egymáshoz. Baján a lezárt szigeten töltött éjszaka is nehéz volt, de Nagymaroson is embert próbáló feladat volt a vízben dolgozó tűzoltók kiszolgálása, ott egyébként az önkéntes orvoscsoportunk is több napot dolgozott, több tűzoltó könnyű sérülését kellett ellátniuk, akiknek az átázott csizma véresre dörzsölte a lábát. Nehéz helyzetből nekünk is kijutott, a csatornákból visszafelé folyó esővíz elöntötte a Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparton álló központját, június 8-án a hajléktalan lábadozót kellett kitelepíteni az épületből, másnap a közelgő tetőzés miatt áramtalanították az utcát, akkor az emeleti idősotthon 76 lakóját kellett biztonságos helyre szállítani.

MÖS: Mindenhol rendkívüli összefogást és segítőkészséget tapasztaltunk mind a helyiek mind az odaérkező önkéntesek részéről. Legnehezebb élmény: a Dunakanyarban ahol a Segélyszervezet több száz önkéntessel vett részt a védekezésben, voltak kritikus pontok. Volt, hogy éjjel kellett az önkénteseket kivezényelni Dunabogdánynál, hogy a szivárgások ellen meg tudják erősíteni a védművet.

– Van-e pozitív és negatív értelemben is nagyon emlékezetes pillanata a mentésnek, helyreállításnak?

MMSz: A negatív élményeken gyorsan túlléptek a kollégák, a pozitívakat viszont sokáig őrzik és mesélik. Mindenhol felemelő élmény volt azt látni, hogy a védekezésben résztvevő emberek, főleg a civilek a fenyegető veszély árnyékában is mennyire lelkesen és odaadóan végzik a munkájukat. A Máltai Szeretetszolgálatnál több mint 600 önkéntes jelentkezett munkára, köztük idős és sérült emberek is, akik – mint írták – a homokzsákot már nem tudják felemelni, de bármi másban szívesen segítenek. Rengeteg fiatal is jött, volt aki épp csak az egyetemi felvételire hagyta félbe az önkéntes munkáját, mások amiatt szabadkoztak, hogy “csak” az esti órákban és a hétvégén tudnak segíteni. Pozitív élmény volt, hogy szinte az egész város megmozdult, amikor közzétettük, hogy a győri központban fogytán van az élelmiszerkészlet, és emberek egész hétvégén egymásnak adták a kilincset a máltai irodában, folyamatosan érkeztek a a felajánlások, adományok.

MÖS: Egy ilyen rendkívüli összefogás mindig nagyon sok emlékezetes emberi pillanatot, példaértékű szerepvállalással “ajándékoz meg”. Kiemelném, mikor segélyszervezetünk szervezésében Szendrő városa néhány napa alatt 150 önkéntest küldött Visegrádra, ahonnan 2010-ben ők kaptak segítséget. Vagy azt a vállalati önkéntescsapatot akik egy budapesti futóversenyen lefutották a félmaratont majd eljöttek hozzánk Dunabogdányba és késő estig töltötték a zsákokat. Egy másik catering cég 24 óra alatt 1500 adag melegételt főzött le a védekezésben dolgozóknak.    

– Mekkora emberi ill. más erőforrással vettek részt a munkában?

MMSz: Az önkéntesekkel együtt ezernél is több ember dolgozott nálunk, teajárataink éjjel-nappal szállították a gátakra az enni és innivalót, amihez három “műszakba” beosztva készítették a szendvicseket és főzték a teát és a kávét az emberek. A  felhasznált mennyiségre jellemző, hogy a SPAR-tól adományba kapott egy kamionnyi élelmiszer három nap alatt fogyott el Budapesten. Csak a budapesti teajárat egyetlen fordulója során ezer szendvicset, 500 szelet csokoládét, 300 liter vizet / teát és 15 liter kávét vitt ki, és az autó délelőtt-délután és éjszaka is tett egy kört.

MÖS: Több településen folyamatos munkatársi jelenlét, több száz önkéntes, egy tucat szivattyú, már a védekezési szakaszban több mint 10 millió forint értékű segélyprogram. Szerepvállalásunkról részletesen itt. http://www.segelyszervezet.hu/arviz2013

– Mi az, ami a helyreállításban a legnagyobb segítséget nyújtja a károsultaknak?

MMSz: A Máltai Szeretetszolgálat alapelve, hogy segíteni csak jól szabad. Ez azt jelenti, hogy nem azt adjuk, ami éppen raktáron van, hanem azt, amire a bajbajutottaknak éppen szükségük van. A szükséget akkor tudjuk felmérni, ha jelen vagyunk köztük, megismerjük az ő igényeiket. Ez a munka nemrégiben kezdődött. Ami már eddig látszik, az hogy lesznek olyanok, akik sem a biztosítótól, sem az államtól nem kapnak kártérítést. Ilyenek például azok a családok, amelyek ártéren épült hétvégi házakban életvitelszerűen laknak. A nehéz körülmények között élő emberek akkor is számíthatnak Máltai Szeretetszolgálat segítségére, ha jog szerint nem járna nekik kártérítés.

MÖS: Alapos felmérések alapján adott gyors és célzott, “személyre szabott” segítség.

– Sok vagy kevés Önök szerint az az összeg, ami összegyűlt a központi adományvonalakon, számlákon (ez ma kb. 430 millió), illetve mire lehet elég?

MMSz: Az összeg nagysága önmagáért beszél, a társadalom segítőkészsége, az emberek felelősségérzete mutatkozott meg a hívások és az adományok ilyen magas számában. A károk összesítése még folyik, a helyreállításban vállalt feladatokat ezt követően konkretizálja majd a Szeretetszolgálat.

MÖS: Első alkalommal került meghirdetésre a Nemzeti Összefogás adományvonal és számlaszám, melyeken jelentős összeg gyűlt össze. A sok vagy kevés ebben a kontextusban nehezen értelmezhető. Igaz, hogy pl. 2010-ben a tiszai árvíz idején sokkal több adomány érkezett, de a lakossági károk is jóval jelentősebbek voltak.  

A Nemzeti Összefogás Számlaszáma a veszélyhelyzet végéig, vagyis július 19-ig működik. Az addig beérkezett összeg elosztásáról is konszenzusos megállapodással döntenek majd az NHKT tagjai.

További részletek az adakozásról itt.