Árulkodni nem oké? Minden harmadik gyermeket ért már internetes zaklatás de csak kevesen beszélnek róla

Tudtuk, hogy manapság minden harmadik gyermeket ért már valamilyen internetes zaklatás, csak nem mernek beszélni róla, mert Magyarországon "árulkodni nem oké"? Hogy az iskolai konfliktusok kialakulásában nagy szerepe lehet a különbözőségnek, a szerelmeknek, de egy tanári beszólásnak is? Hogy a zaklatást iskolán belül kéne megoldani, mert legtöbbször csak kiemelik a gyermeket, így ő később is marad áldozat státuszban, míg az abúzáló rejtett problémáira (otthoni abúzus) sem derül fény?

iskola
2019. június 21. Czefernek Léna

Ahogyan világunk egyre komplexebbé válik, egyre nagyobb nyomás nehezedik az iskolára, így a szülőkkel kialakított partnerség is mind hangsúlyosabb szerepet kap. Éppen ezért állította a tanár-szülő együttműködést idén középpontba Cserey Miklós, a „Szülőnek lenni” program megálmodója. Májusi konferenciájukon a tanár-szülő viszony jelentőségéről, az iskolai zaklatásról és ezen belül a gyermekcsoportok jelentőségéről is szó esett.

Védtelenek a gyermekeink

A konferencia második felében Sebhelyi Viktória, az UNICEF gyermekjogi vezetője az internetes gyermekkori zaklatásokról szólva bevezető előadásában rámutatott, milyen védtelenek a gyermekeink. Ezt alátámasztandó elmesélte, hogy munkatársaival létrehoztak egy ismerősökkel nem rendelkező “álprofilt”, ami egy fiktív 16 éves kislányhoz tartozott és nem valós fényképpel szerepelt. A kislány profilját egy hónap alatt majdnem 120-an jelölték be, és végül szinte mindenki szexuális ajánlatot tett neki. Az első kérdések között mindig az szerepelt, milyen a szüleivel, barátaival való viszonya (vagyis mennyire erős az őt védő szociális háló). Általánosságban elmondható, és ezt a kutatások is igazolják, hogy egy gyermeknél legerősebb megtartó hatás az, ha van legalább egy olyan felnőtt, akivel pozitív a kapcsolata. Sajnos a gyermekkereskedelem hazánkban is aktuális probléma, aktuálisabb, mint gondolnánk – mutatott rá az eset kapcsán Sebhelyi Viktória.

Minden harmadik gyermeket ért már az interneten zaklatás

A szakember elmondta: minden harmadik gyermeket ért már az interneten zaklatás, de segítséget csak minden tizedik gyermek mer kérni. Az UNICEF ezért számos programmal igyekszik segíteni a gyermekek ezirányú védelmét, például az Ébresztőóra gyermekjogi ismertetővel valamint a Help APP mobilalkalmazással, valamint a Cyberbullying kampánnyal. Sajnos Magyarországon a gyermekek sokszor azért nem merik felvállalni a zaklatást, nehogy árulkodással vádolják őket, ennek történelmi okai lehetnek. A legtöbb zaklatás azokat éri, akik külsejük miatt kilógnak a sorból, de vezető ok a szerelmi csalódás is. Az egyik melegágya a kortársak támadásainak, ha korábban az illetőt valamelyik tanára megszégyenítette.

Nincs eszköz a kezelésére

A bevezető előadás után pódiumbeszélgetésre került sor, melynek résztvevői Sebhelyi Viktória mellett Gruber Andrea, a Pressley Ridge Közép- és Kelet-Európai Regionális Igazgatója, Fülöp Hajnalka – digitális kommunikáció szakértő és Tarjányi Edit gyámügyi szakügyintéző voltak. Elhangzott, hogy míg az internetes zaklatás az utóbbi időben nagyon elharapódzott, addig az azt megfékező eszköz nagyon kevés az illetékesek kezében. A gyerekekkel történő beszélgetésekből sokszor az derül ki, hogy már azért is hálásak, hogy végre valakinek elmondhatták a dolgot. Sajnos az is igaz, hogy az utóbbi időben egyre több a viselkedészavaros gyermek, ezek azonban fejlődési traumák tünetei lehetnek.

Fontos, hogy legyen a tanár kezében konfliktuskezelési módszer

Azt is megtudtuk, hogy a bántalmazásokat megelőző legfontosabb pillér a konfliktuskezelés megfelelő módja. Ehhez szükség van arra, hogy a pedagógus ismerje ezeket a konfliktuskezelési technikákat, képezze magát a témában. Ha valakinek van rá igénye, ma már az internet segítségével számos olyan program közül választhat, amely komoly fegyver lehet a kezében, és mindez kevés idő,- és energiaráfordítást igényelne.

Nem lehet az iskolát offline térként kezelni

A szakértők egyet értettek abban is, hogy nem lehet az iskolát teljes mértékben offline térként kezelni, hiszen attól még, hogy a gyermekektől el van véve/tiltva a telefon, a fejükben továbbra is zajlanak az online eseményekkel kapcsolatos gondolatok. Nekünk, felnőtteknek nincsen tapasztalatunk arról, milyen gyermekként ebben a digitális világban felnőni, ezért egyetlen mód rá, hogy megértsük őket, ha kioktatás helyett hajlandóak vagyunk odafordulni, érdeklődni, tanulni tőlük. Legyünk lelkesek, hiszen ha ismerjük a gyermek digitális élményeit, könnyebben tudunk neki segíteni, ha szüksége lenne rá.

Megtart a felnőttel való bizalmi kapcsolat

A szakértők ebben is a felnőttel való bizalmi kapcsolat fontosságát hangsúlyozták, hiszen míg az ovisok elmondják, ha valami baj van, az iskolások már zárkózottabbak, ahogy kiskamasz korban felerősödik a kortársakkal való kapcsolat jelentősége. A konfliktuskezelést is tőlünk tanulják, és ahhoz, hogy valaki ne agresszíven kiabálva oldja meg a konfliktust, ötezerszer kell elismételni a békésebb megoldást, ahogyan egy szót is ötezerszer hall egy gyerek mire megtanulja.

Árulkodni nem oké?

Sajnos nálunk az “árulkodás nem oké” kulturálisan, ráadásul maga a bántalmazás felismerése is gyerekcipőben jár. A gyermekvédelmi rendszer sokszor nem ismeri fel a zaklatást, a gyermekek ellen elkövetett erőszakot sem. Ráadásul arra van kihegyezve az egész, hogy az áldozatnak magának kell jelezni, hogy ő bűncselekmény áldozata lett, ami lássuk be, egy gyermek esetében nem elvárható, a felnőtteknek kellene ezeket a helyzeteket felismerni. Nálunk főleg a civil szervezetek végeznek ilyen munkát, de sajnos ez nem jelent országos lefedettséget.

Az abuzáló maga is abúzust szenvedett el

A nehezen kezelhető gyermekekkel kapcsolatban hallhattunk arról, hogy ez a viselkedés sokszor tünete valamilyen meghúzódó szükségletnek, és számtalanszor érzelmi abúzus állhat a háttérben. Ilyenkor a gyermek viselkedésének hátterét nem ismerve sokszor a mi dühös reakciónk is rátehet még egy lapáttal a problémára. Megdöbbentő, de sokszor a szülők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy nem megfelelő az, amit csinálnak: nem tudják magukról, hogy ők bántalmazó szülők.

Nem elég kiemelni, meg kell oldani a konfliktust!

Ha pedig az iskolai konfliktusokat nem kezelik az intézményben, kiemelik a gyermekeket, akkor az áldozat áldozat, az abúzáló pedig abúzáló marad. A legtöbb iskolában nincs kialakult protokoll ezekre a problémákra, pedig ahol alkalmaznak valamilyen módszert (például kerekasztal-beszélgetést a problémás helyzetek megoldására) ott három éven belül az egész intézményben megszűntek a fegyelmi eljárások.