Az állampolgárság ára a tolerancia?

Hét évvel ezelőtt Vanessa Wilcock arra kérte meg Elaine Huguenin fotóst, hogy örökítse meg azt a ceremóniát, amelyet azonos nemű párjával tartanak egymás iránti elköteleződésüket kinyilvánítandó.

Elaine elutasította a felkérést, mondván, ő kizárólag hagyományos, azaz férfi és nő között létrejövő házasságokat, eljegyzéseket hajlandó fotózni. Döntése hatalmas jogi vitát indított el: Wilcock beperelte Elaine-t, akit azzal vádolt meg, hogy megszegte Új Mexikó állam anti-diszkrimiánciós törvényét. Az állam legfelsőbb bírósága Wilcocknak adott igazat.

A bíróság úgy fogalmazott, hogy az, hogy Elaine elutasította a két nő egybekelésének fotózását, ugyanolyan jogtalan és elítélendő, mint ha két különböző etnikai csoportba tartozó embernek mondta volna ugyanezt.

A bíróságot az sem érdekelte, hogy Elaine rámutatott: érdemes lenne különbséget tenni faj és nemi orientáltság, valamint személyek és cselekedetek között. Richard Bosson bíró úgy fogalmazott: Elaine otthon abban hisz, amiben akar, a háza falain kívül azonban teret kell adnia azoknak is, akik valami másban hisznek. Bosson bíró szerint az efféle kompromisszumok – mármint mások másságának elfogadása – az állampolgárság ára, amely összetartja a nemzetet, és toleranciára tanít.

Amikor Elaine nemet mondott Wilcocknak, Wilcock akár azt is mondhatta volna: “Rendben, akkor keresek egy másik fotóst!” De nem ezt tette. Neki tehát nem kellett toleranciát tanúsítania Elaine álláspontját illetően, amiből az következik, hogy neki kevésbé kell megfizetnie állampolgárságáért azt a bizonyos árat, ami, úgy tűnik, a heteroszexualitástól eltérő nemi orientáltságot elfogadhatatlannak tartók számára olyan magas, amelyet lassan képtelenség lesz megfizetni…