Az anyagiak és a gyerek boldogsága

Arról, hogy egyre anyagiasabb a világ, nap, mint nap hallunk. Kérdés, hogy valóban jobban érdekel-e minket a pénz, mint ötven vagy száz éve, vagy ez csak része annak az illúziónak, hogy „bezzeg régen minden jobb volt”.

Valószínűleg korábban is számított, kinek mije van, és kimondva vagy kimondatlanul mindig is elhelyezték magukat az emberek az anyagiak mentén is a többiekhez képest.

Szülői oldalról a kérdés az, mit tegyen az ember, ha anyagi lehetőségei nem engedik meg, hogy mindazzal ellássa a csemetét, ami a reklámok vagy a kortárs közösség hatására igényként felmerül. Szerény anyagi körülmények között is lehet nagyon boldog élete egy gyermeknek, a materiális hiányok onnantól kezdve jelentenek problémát, hogy valahonnan megtudja a gyermek, hiányolnia kellene azokat.

Természetesen most nem arról van szó, mikor az alapvető létszükségletek kielégítése szenved csorbát, azt mindenki érzi a saját bőrén. Azonban, hogy márkás-e a ruha, divatos-e a telefon, nem eleve adott szempontok: akkor lesz ezekkel elégedetlen a gyermek, ha értesül róla a külvilágból, hogy mások számára ez fontos. A gyermekközösségek között igen nagy a különbség abban, mennyire számítanak az anyagiak, mennyire kerülnek szóba ezek a szempontok, tehát eleve jó helyzetben van a szülő, aki válogathat az iskolák között, és talál az értékrendjének megfelelőt. De erre hat kevésbé az ember, azonban az otthoni értékrend, és hogy hogyan készíti fel a gyermeket, nagyon sokat számít.

A legfontosabb magának a szülőnek a hozzáállása. Néha csak ürügy, hogy a gyerek miatt aggódunk, de akit sokat foglalkoztatnak az anyagiak, érdemes őszintén a mélyére nézni: vajon miről szól ez? Nem lehet, hogy igazából ő maga hiszi, hogy ha több pénze lenne a családnak, boldogabbak lennének?